Otthonterápia

- Egy Bakonyszücstől Bakonyszücsig terjedő életút tükrében -

E vallomás írója alapképzettsége szerint irodalom szakos középiskolai tanár, aki később pályát módosított és klinikai pszichológus lett.

A hazai Gyermekonkológiai Hálózat munkatársaként huszonhat éve gyakorolja hivatását, az ő szavaival élve "a Halál árnyékának völgyében" járva szolgálja az életbe viszszatérőket.

A betegek 20-25 fős csoportjai úgy élnek itt, mint a régi nagy családok

Nehéz a gyermekhalálról távolságtartó módon írni. Még nehezebb megmutatni azt a zárt világot, amelyben kis- és nagyobb gyermekek, serdülők, ifjak csonttá soványodva, átmenetileg kopaszon, nem ritkán egy-egy végtag amputálásának árán teszik meg az első lépéseket újra az élet felé. Itt összetört anyák nyelik könnyeiket a beteg ágya mellett ülve éjjel-nappal. Alacsony bérért dolgozó nővérek ápolják és szeretik, dédelgetik a rájuk szorulókat. A legnagyobb "kihívást" vállaló orvosok gyógyítanak, követve a mindig megújuló kezelési protokollt, amelyhez hozzá kell tenniük saját kreativitásuk legjavát. Senki sem megy haza a munkaidő végeztével.

Azokon a kórházi osztályokon, melyekről most írok - más értékrend honos, mint az aktuális társadalomban. Itt csak a puszta "élet" számít. Az újra élés pedig tele van örömmel. A létezés egyszerű örömeivel. Ebből a leegyszerűsített értékrendből született meg Bakonyszücs községben a tizenkettedik éve működő Rehabilitációs Otthon.

A betegek 20-25 fős csoportjai úgy élnek itt, mint a régi nagy családok, és a konyha olyan fontos, mint templomainkban a szentély. A gyógyult lázas buzgalommal süti a palacsintát újonnan "családtaggá avatott", még a fájdalmas kezelések elején járó betegtársainak, és nyújt reményt jelenlétével, hiszen ő már tíz éve túl van félelmein. Jómagam (szintén megújuló lámpalázzal) készítek (segítőimmel) hétköznapi és ünnepi étkeket fogadott nagy családomnak.

Intézményünk utcai homlokzatán a következő felirat olvasható: "Második otthon". Otthonos légkörben játszunk, tanulunk, nyaralunk.

Jómagam ebben a közegben bátran mondhatok verseket és büszkén állítom: kis- és nagyobb kamaszaink is vállalják, hogy túltengő érzelmeiket versben fogalmazzák meg. A mi közös "második otthonunk" a templom közelében van. És mivel én "csak" pótmama vagyok, Rajczi Pál plébános úr az igazi házigazda.

Rajta kívül sokan mások is segítenek nekünk. Asztalunknál nem vendég, hanem igazi "csoporttag" Harrach Péter családügyi miniszter. Példaképünk Schweickhardt György cukrászmester (nővérével és családjával együtt), aki az "Ember, keresztény, polgár" eszményét testesíti meg. Az általuk szervezett "Prima Maróni Gesztenyeshow" két alkalommal mutatta meg: egyetlen család áldozata nemcsak figyelemfelkeltő aktivitás, hanem közel kétmillió forintos segítség lehet.

Egykor - több mint ötven éve - kényszerkitelepítettként kerültem szüleimmel Bakonyszücsre. Több nyelven beszélő anyám, apám erdei napszámba jártak, de őrizői voltak egy olyan kultúrának, amely megmentett az otthontalanság "élményétől". Tőlük tanultam az otthon melegét, amely a számkivetettség érzése helyett egy szegény kis bakonyi falu közösségébe való beilleszkedéssel gazdagított. "Egyetemi - klinikai karrieremet" befutva vállalt falum megürült plébániaépületébe hoztam - hívom a betegeimet, akik számára Bakonyszűcs a remény, az életöröm, a jövő hordozója.

Meggyőződésem, hogy a ma emberének elmagányosodása erősen összefügg az Istenbe vetett (valódi) hit elveszítésével, vagy perifériára szorulásával. A jóléti (és fogyasztói) társadalom nem ment meg a magányosság okozta mélypontoktól. A mélypontról való felemelkedéshez ugyanúgy, mint a gyógyuláshoz hit kell, valamint a sorstársak, embertársak szeretete. Az erőt pedig Krisztus, a legfőbb orvos táplálja belénk, ha elfáradunk.

Dr. Bakos-Tóth Márta

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu