Pápai érdekességek (XIV)

Pápák asztala

IV. Máron

Az olasz pápák szülőföldjük gasztronómiai kultúráját is magukkal hozták az Apostoli Palotába. Ha csak a huszadik századot nézzük: X. Piusszal a venetói, XV. Benedekkel a genovai, XI. Piusszal a lombard ételek váltak dominánssá a pápai konyhán. Az étkezések egyszerűsödése ez utóbbi pápával kezdődött, aki uralkodása második felében egy ferences barátra bízta konyhájának vezetését, és szerény szerzetesi étkezési szokásokat vezetett be: zöldségleves, hús vagy hal körettel, sajt és gyümölcs. XII. Piusz és VI. Pál étrendje pedig inkább kórházi étkezésre emlékeztetett. XXIII. János élete végéig hű maradt paraszti származásának bizonyos szokásaihoz: szerette a bőséges étkezést, a szabad levegőn tartózkodást és a bor melletti baráti együttlétet.

III. Gyula

Az Úr is haragra gerjedt

A pápák között ismerünk olyanokat, akiknek bizonyos specialitások fűződnek a nevükhöz. Például IV. Márton(1281-1285) nagyon szerette az angolnát. Elkészítésének az volt a különlegessége, hogy a halat fehér borba fojtották és sütve fogyasztották. III. Gyula (1550-1555) rajongott a hagymáért, mégpedig a Gaetából való hagymáért, amely a töltött pávasültjét ízesítette. Egy róla fennmaradt anekdota szerint, ha ebédkor nem fogyott el feltálalt kedvence, félrerakatta magának estére, és haragos volt, ha a személyzet megdézsmálta. Egyszer az egyik rokona, aki tanúja volt egy ilyen esetnek, szóvá tette, hogy méltatlan dolog a pápától ilyenen mérgelődni. Mire a pápa azt válaszolta: "Ha az Isten haragra gerjedhetett, mikor Ádám egy almát megevett, én, az Úr földi helytartója hogyne haragudnék, ha a pávámat megeszik."

II. Pál

Lakomák

A lucullusi lakomák klaszszikus pápájaként IV. Pált (1555-1559) szokták emlegetni. Egy-egy étkezéshez személyenként gyakran nem volt elég 25 tányér, vagyis igen sok fogásból állt az étkezés. A bor Nápolyból érkezett, erős és tüzes, szinte fekete volt. Egy-egy étkezés általában több mint három óra hosszat tartott. S napjában két főétkezés volt... Nagy hagyománya volt a karácsony éji lakomának. Az éjféli mise után az egyházfő vendégül látta a bíborosokat. Feljegyezték, hogy 1484-ben VIII. Ince pápa négyfogásos vacsorát adott, mindegyik fogáshoz külön borral.

Nem bűn

Boldog XI. Ince pápa (1676-1689) közvetve megvédte elődeit, bár bizonyára nem a túlzásokra gondolt, mikor kihirdette: "Nem bűn jóllakni és az ételt leöblíteni, ha jólesik!" A pápák közül ő volt az egyetlen, akinek mielőtt pápává választották volna, bankár volt a foglalkozása. Azonban ő nem a pazar lakomákról, hanem éppen ellenkezőleg, puritán, takarékos életviteléről volt híres, és arról, hogy szervező tevékenységének és jövedelmének jelentős részét a török elleni felszabadító harcokra összpontosította. Nem véletlenül áll szobra a budai Várban, a Hilton szállóval szemközt.

Bankettek

A bankettek nagy korszakaként tartják számon II. Pál (1464-1471) uralkodásának idejét. Farsangi időszakban akkoriban a Piazza Veneziába torkolló hosszú, nyílegyenes reneszánsz paloták által övezett úton nagy népünnepélyeket rendeztek a pápák, vendégül látva a római szenátust és a római népet. IX. Piusz (1846-1878) volt az utolsó pápa, aki nagy ünnepélyes fogadásokat adott. Nem volt ritka, hogy háromszáz meghívottnak terítettek a Szent Péter tér fölött lévő hatalmas teraszon. Tíz fogást és ötféle bort szolgáltak fel. S a kávét a vatikáni kertekben fogyasztották. Az is előfordult, hogy ez a pápa több száz római koldust látott vendégül.

Reggeli, aranykészletből

Ritkán adatik meg, hogy egy diplomata meghívást kapjon a pápa asztalához. Magyar diplomatával ilyen talán csak egyszer történt. Mégpedig Barcza György magyar követtel, 1928-ban, mikor XI. Piusz a Szixtusz kápolnában püspökké szentelte Serédi Jusztinián esztergomi hercegprímást. A délben kezdődő villásreggelihez a pápai palota kis tróntermében terítettek meg egy hosszú asztalt, amelynek folytatásaként, de néhány centiméterrel magasabban a pápának egy külön asztalt állítottak fel. Napóleon által az akkori pápának adományozott arany evőkészlet volt az asztalon: súlyos, hatalmas aranytányérok, színarany evőeszközök, mindegyiken tiarás, kulcsos pápai címerrel. Lila taláros kispapok és inasok szolgálták fel a különös étrendet: langyos húsleves, majd sütemények, torták következtek, végül csokoládé, sevres-i csészékben, és friss, illetve cukrozott gyümölcsök. A sok édességhez csupa édes csemegebort kínáltak: sherryt, malagát, oportót és végül tokaji aszút.

Sz. Cs.

Ma már csak munkaebédek

II. János Pál pápa nem szokott protokoll ebédeket adni. Csak munkaebédeket illetve vacsorákat. Vagyis nincsenek államfői, királyi meghívottak asztalánál, csak püspökök, papok, munkatársak, vagy régi barátok, még krakkói érsek korából. S nem is szokott protokoll étkezési meghívásoknak eleget tenni. Ugyanez érvényes külföldi utazásaira is. Találkozik királyokkal, államfőkkel, miniszterelnökökkel, de étkezni mindig "sajátjai" körében étkezik. Előfordul, hogy a pápa házon kívül ebédel. Ennek azonban lelkipásztori célja van: hajléktalanokkal, koldusokkal, szerzetesekkel, kispapokkal találkozik.

Egyszerű étel, úri módon tálalva

A magyar püspökök legutóbb ez év januárjában voltak a pápa vendégei. Egyszerű elegancia jellemezte az eseményt. Viszonylag kis méretű volt az ebédlő, jól tükrözte a pápa magánszféráját. Néhány művészi alkotás díszítette a falakat, modern és régi vegyesen. A terem egyik sarkában televízió és videó, a szemköztiben pedig egy hifi torony volt. Egy apáca és egy inas szolgált fel. Az utóbbi inkább az italokról gondoskodott. Először kis stampedlikben édes ízű aperetifet kaptak. Majd leves, rizottó, sült hús krumplipürével, sütemény és gyümölcs következett. Fehér száraz bort szolgáltak hozzá. Kávé zárta az étkezést a másfélóra hosszat tartó étkezést. A társalgást végig a pápa vezette. Nagyon elegánsan volt megterítve, az ételek jóízűek, de egyszerűek voltak, akár egy jobb menzán... Nem táplálék felvétel volt az elsődleges cél, hanem az együttlét, a találkozás - mondta az egyik résztvevő.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu