Ökumené, kollegialitás és szolidaritás

Rendkívüli konzisztórium a Vatikánban

Három hónappal a bíborosválasztó konzisztórium után II. János Pál pápa május 21-ére ismét egybehívta a bíborosi testületet. A rendkívüli közgyűlés célja, hogy az egyház előtt álló nagy feladatokról - a következő évtizedekre szóló pasztorális tervről, a római Kúria és az egyes országok püspöki konferenciái közötti kapcsolatokról, valamint a péteri szolgálat fontos kérdéséről - tanácskozzanak, a Szentév bezárásakor kiadott Novo millennio ineunte apostoli levél fényében.

A Rómába érkezett 155 bíboros - köztük Paskai László bíboros, esztergom-budapesti érsek - a Szentatya jelenlétében május 23-áig tartotta megbeszélését, mely május 24-én ünnepi szentmisével zárult.

A bíborosok közgyűlése jól megjeleníti az új apostoli célok felé feszülő egyház egységét, egyetemességét és missziós jellegét - mondotta megnyitó beszédében a pápa. Az első megbeszélésen Roger Etchegaray és Crescenzio Sepe bíborosok a jubileumi eseményekről tartottak előadást. Jean-Marie Lustiger párizsi bíboros, érsek "Az egyház pasztorális távlatai az új évezredben" című előadásában kifejtette: két kérdés merül fel elemi erővel: mi az egyház távlata, és milyen módszerrel kell tevékenykednie. Napjainkban a tudományok robbanásszerű fejlődésen mentek keresztül, és ezzel szoros összefüggésben az emberek céljai is megváltoztak. Soha nem lehet azonban szem elől téveszteni, hogy csakis az emberek közös java lehet a cél. Az emberi képességeknek ezért az egyház isteni célját kell szolgálniuk. Párizs bíboros érseke emlékeztetett rá, hogy Kelet-Európa példája is mutatja: a forradalmak nem mindig hozzák meg a várt eredményt. Az egyház megújulásának más az útja: meg kell térnie Urához..

A konzisztórium második napján a felszólalók leggyakoribb témája a család, a családi életre nevelés, ezen belül is a szexualitás antropológiája volt. Sokan érintették az ökumenizmus témáját, az ortodoxokkal illetve más nem-katolikus keresztényekkel kapcsolatban. Felvetődött egy javaslat: rendezzenek összkeresztény konferenciát. (Nem zsinatról, hanem összejövetelről tettek említést.) Több kardinális beszélt a vallásközi párbeszédről, és ennek kapcsán köszönetüket nyilvánították ki a "Dominus Iesus" dokumentumért, melyet vonatkoztatási pontként tekintenek az ökumenikus dialógus és a vallásközi párbeszéd útján.

Szóba került az egyházon belüli nevelés és oktatás kérdése, a katolikus önazonosság szükségességének hangsúlyozása a szemináriumokban és a katolikus egyetemeken. Tág teret szenteltek a felszólalók az egyetemes és a helyi egyház kapcsolatának. A bíborosok szerint erősíteni kellene a keleti egyházakkal fennálló kapcsolatokat. Vizsgálták a szinódusi aulában Péter primátusát és az egyház egységének a jelentőségét is. Egy hozzászóló szerint, bár a primátus nehézséget okoz az egység útján, de történelmileg nyilvánvaló, hogy más keresztény felekezetek jelentős nehézséggel találkoztak történelmük során és ez ma is fennáll közöttük, éppen egy létező primátus hiánya miatt.

Friedrich Wetter bíboros, müncheni érsek a Vatikáni Rádióban arról számolt be, hogy a tanácskozáson felmerült a helyi egyházak nagyobb hozzászólási lehetősége a megyéspüspökök kinevezésébe. Wetter bíboros sürgette, hogy az egyház jobban legyen tekintettel a mai ember gondolat- és érzésvilágára. "A kérdésre, mi az ember, az a válasz: Jézus Krisztus." Az egyház előtt álló feladat nagyobb, semmint egy konzisztóriumon megoldható volna.

A hozzászólásokban sokszor szóba került a püspöki kollégialitás és az egyházi struktúrák kérdése. Carlo Maria Martini bíboros, milánói érsek a Püspöki Szinodus üléseinek hatékonyabbá tételét szorgalmazta, Achille Silvestrini azok lefolyását kritizálta, Bernard Francis Law bostoni bíboros érsek pedig a szinódus évenkénti összehívását vetette fel, előre meghatározott téma nélkül, spontán megbeszélésre. Ezt a javaslatot támogatta Lubomyr Husar lembergi (Lvov) görög katolikus bíboros főérsek is. Godfried Danneels belga bíboros "szinodusi kultúráról" beszélt, ahol a pápa vezetésével megvalósulhat a közös felelősség. Walter Kasper bíboros, a Keresztény Egység Pápai Tanácsának vezetője szerint a keresztények egységének munkálása az egyik legfontosabb feladat az új évezred elején.

A bíborosi konzisztóriumot megfigyelők az őszi püspöki szinódus "főpróbájaként" jellemezték. Akkor ugyanis a püspöki küldetésről lesz szó, és ebben fontos szerepet kaphat az egyházi vezetés kollégiális stílusa. Abban a vitában több idő lesz remélhetőleg a most éppen csak felvetett kérdések megbeszélésére.

A záróbeszédet Juan Sandoval Iniguez bíboros, guadalajarai érsek mondta. Áldozócsütörtökön (amikor hazánk kivételével a katolikus világ Urunk mennybemenetelét ünnepli) szentmisével zárult a konzisztórium. A pápa homiliájában többek között ezeket mondta: A globalizáció új nehézségeket szül. A minden nép számára egyenlő haladás és fejlődés csak akkor valósul meg, ha soha nem tévesztjük szem elől Krisztust. Ugyanez érvényes a morális kérdések területén is, különös tekintettel a bioetikára, ahol egyes tendenciák már az emberiség sorsát is kérdésessé teszik.

A rendkívüli konzisztórium végén a bíborosok zárónyilatkozatot tettek közzé. Ebben többek között megerősítik a Szentatyával való hit- és szeretetközösségüket, a jubileumi év szellemében megújítják hitüket Jézus Krisztusban, elkötelezik magukat az evangelizáció és az egyház egységének szolgálatában, szolidaritást vállalnak a szegényekkel és szenvedőkkel, különösképpen azokkal, akik a globalizáció és a háborúk áldozatai. Kiemelten érvényes ez az afrikai földrészre, amelyet szegénység és etnikai konfliktusok gyötörnek. Nyomatékosan kérik a bíborosok a pápával együtt, hogy a szembenálló felek tegyenek meg mindent a Szentföld békéjéért. Külön kiemelik azt a szándékukat, hogy szeretnék megerősíteni testvéri egységüket a keleti egyházakkal.

MK

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu