|
Vasadi Péter
Húsvét után
Ha talán voltak örvénylések
a levegőben, mára elsimultak.
Ha arra a két férfihangra
megrémültek az asszonyok,
emlék már a csodálkozásuk.
Ha az ő megriadt barátai szét-
futottak is, és összegyűltek
boldogan, mára már méltósággal
a kikövezett fórumon beszélnek.
Minden megváltozott, mégis
mintha ugyanúgy folytatódna:
van, aki botoz, s van, akit
megbotoznak.
Egyik a börtönkulcsot csörgeti,
a másik ül a sötétben, éhes és
imádkozik.
És végül elment, kinek itt kellett
volna maradnia. És ittmaradt.
|
