Török Ferenc

A szakrális tér

A művészettörténeti és építészetelméleti írásokban egyre gyakoribb téma az építészet, általában a tér szakrális tartalmának vizsgálata. Tanulmányok jelennek meg például a dekonstruktív építészet szakrális jellegéről, "...a szekularizált szakralitás" ellentmondásos és zavaros elméletéről.

Az 1970-es években ennek az ellenkezőjét élte meg az ember, amikor a nyugati, különösen a német templomépítészettel kapcsolatos irodalmat olvasta. Ezek az írások elsősorban a profán, a csupán közművelődési jelentőséggel bíró terek elsődlegességét hangsúlyozták. Számos építész vallotta, hogy a mai templomépítészet jelentőségét a közösségépítés, ebből adódóan a többcélú közösségi tér megjelenése adja. Ehhez keveredett egy hamisan igaznak tűnő tendencia: a szolgáltató egyház gondolata.

A fogalmak teljesen öszszekeveredtek. Gondoljunk csak a gazdagréti - máig fel nem épült - templom esetére, amelynek egyházi programja kiterjesztette a liturgikus funkciót a közművelődési és sportolási igények lehetőségére is, hatalmassá duzzasztva ezzel a programot és annak gazdasági kereteit. "A templom nyisson a világ felé, adjon helyet az audiovizuális és zenei rendezvényeknek, hiszen a gazdasági kényszer is ebbe az irányba terel - hangoztatták. Ha kell, sportesemény, ha kell, zenés vigalmi hejehuja színtere is lehet a "templomtér". Miként esküvőt sem feltétlen a megszentelt oltár előtt kell kötni, lehet repülőgépen, a légi térben is igent mondani. A dolgok jó szándékú vagy tudatosan romboló keveredése, mint életünk anynyi más területén! (Természetesen ez nem vonatkozik azon építészeti megoldásokra, amelyeknél egy védett, szeparált szentélyhez közösségi terek csatlakozhatnak.)

Pedig történelmi tapasztalatunk, tudásunk bizonyítja a szakrális tér (hely) létét, megkülönböztetett jelentőségét. Ábrahám Morija földjét, ahol Izsák feláldozására készen tett hitet Isten előtt, így nevezte el: "a hegy, ahol az Úr gondoskodik". Jákob, amikor felébredt álmából, amelyben megtapasztalta az Istent, "..megborzadt és azt mondta: Milyen félelmetes ez a hely, valóban itt van az Isten háza, és itt van az Ég kapuja." Mózes hallotta az Úr hangját az égő csipkebokor előtt: "Vedd le sarudat a lábadról, mert a hely, ahol állsz, szent föld." Jézus ostort fonva e szavakkal űzte ki a jeruzsálemi templomból a kufárokat: "...az én házamat az imádság házának fogják nevezni, ti pedig rablók barlangjává teszitek."

Építészettörténeti tapasztalataink is megkülönböztetik a terek eltérő szellemiségét. A latin TEMPLUM szó többféle jelentése - szent hely, áldozati hely, tiszta folt az égen - az adott hely szakrális jellegét hangsúlyozza, miként az építés során a hely kiválasztása, a tájolás figyelembevétele, a tér kanonikus szerkesztettsége. Még a református templomépítészetben is figyelemmel kísérhető az az igény, hogy a tér több legyen, mint egyszerű előadóterem. Jóllehet teológiailag a közösség szenteli meg a helyet.

Nemrégiben opponáltam egy nagyon színvonalas doktori értekezést, amely a református templomépítészet fejlődését, problémáit mutatta be. Az értekezés kiegészült az elmúlt tíz évben épült néhány református templom értékelésével. Megdöbbentő volt lapozgatni a frissen épült templomok képanyagát, amelyek között alig találtam ihletett házat, az "építmény" nívótlansága fölé emelkedő művet. Sajnáltam a szerzőt gyűjtőmunkája eredménytelenségéért, a meglévő szép példák meg nem találásáért, a közösségeket pedig azért, hogy anyagi és fizikai vállalásuk igazán nem talált építészeti megoldásra. (A katolikus templomépítészet területén sem jobb az arány az értékes és az értéktelen között.)

Nem magunknak, nem a mi építészeti dicsőségünkre építünk templomot, hanem a közösség szolgálatára, nagyon elmélyült és nagyon alapos szakmai felkészültséggel és belső hittel.

A modernista építészet, a változó tér hamis illúziója szertefoszlott. Ateista attitűdje volt ennek az építészetnek: szentsége az anyag, a technológia és a ráció. Tévedett! Tagadott történelmet, hagyományt, tagadta az élet folytonosságát, sokszor iszonyatos épített környezetet hagyva maga után. De eredménytelennek bizonyult a posztmodern "majomkodás" is. Nem a történelemben, a meg nem értett hagyományokban van a szent elrejtve, sokkal inkább a szívekben, az Isten adta tehetségekben.

Óriási feladat hárul e tekintetben az építtetőkre, az egyházakra, mint mecénásokra is. Sajnos ritkák, vagy teljesen hiányoznak a II. Gyula pápák, akik méltó szellemi partnerei voltak a művészet ügyének, ismerői a történelemnek, az adott kor kultúrájának.

Igazi lelki értéket kell teremteni az emberben, hogy szakrális minőség jöjjön létre a terekben. Mert ha az Isten képmása az ember, a Teremtő méltó társa az építész vagy a képzőművész, akkor valóban szakrális terek születnek térben, képben és zenében egyaránt.

(A szerző Ybl- és Kossuth-díjas építész, egyetemi tanár)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu