Lapszél

Stílusromlás és erkölcsi mélypont

Ha különleges mérőeszközünk lenne arra vonatkozóan, hogy egyes sajtótermékek és televíziós adók stílusa, hangja mennyit romlott az elmúlt évtized során: mélyen lesújtó eredményt kapnánk. E nélkül is rendkívül szomorú a helyzet a tömegkommunikáció jelenét tekintve: a balliberális körök olyan megengedhetetlen módon, olyan kifejezések tálalásával illetik a fennálló kormányzat személyiségeit, tetteit, amelyet valaha csak a negyedosztályú csapszékek törzsközönsége engedhetett meg magának. A személyes ellenszenv és a perzselő gyűlölet tényén túllépve maguk a trágár és nemtelen szavak, kifejezések özöne döbbenti meg a gyanútlan olvasót vagy hallgatót. Ilyen mélyre süllyedni még akkor sem szabad, ha semmiben sem értünk egyet az ország vezetőinek koncepciójával, személyi összetételével.

Az alvilági figurákat "fémjelző", durva és trágár szavak használata, a szidalmak nyomdafestéket nem tűrő stílusa önmagáért beszél. Egyes hírlapok hasábjai spontánul nyílnak meg a féktelen durvaságok közzétételére, s nem akad egyetlen főszerkesztő vagy vezető munkatárs sem, aki gátat szabna a szennyes áradatnak.

Semmivel sem különb a televíziós adók filmjeinek szinkronszövege sem. Egykor rendkívül büszkék voltunk a hazai szinkronkészítés művészi és etikai színvonalára, hitelességére. Manapság percenként tizenöt-húsz válogatottan trágár és obszcén szó, kifejezés hangzik el - kiváltképp az esti sugárzások során. Előfordul, hogy a névelőkön és kötőszavakon kívül csak tömény ocsmányság sérti fülünket (még a készülék kikapcsolása előtt), s olykor már minket önt el a szégyenérzet mások gátlástalan immoralitása miatt. Ilyen mélypontra lehet süllyedni egy valaha erkölcsi érzékkel rendelkező, kulturált országban?

Szeghalmi Elemér

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu