A templom- és közösségépítés folytatódik

Búcsú és fesztivál Kecskeméten

Harmadik alkalommal rendezték meg Kecskeméten a Széchenyivárosi Fesztivált és Búcsút a folyamatosan épülő és bővülő Szent Család-templom és közösségi ház helyiségeiben, valamint közvetlen környékén. Az épületegyüttes alapkövét még 1995 októberében Dankó László érsek és Jávorka Lajos plébános tették le.

A következő években itt nemcsak Isten házának építése folyt, hanem a városrész lakóinak valódi közösséggé formálása is. Hiszen mit érnek a puszta falak, ha azok között nem pezseg az élet? A plébános és "jobbkeze", Szabó József atya évek óta azon munkálkodnak - láthatóan sikerrel - hogy minél több hívő és "kereső" számára biztosítsanak itt szellemi és lelki bázist. A templom péntektől vasárnapig tartó idei búcsúja is éppen ezt a célt szolgálta. A közösségi ház földszinti helyiségeiben részben a plébániához tartozó, részben civil kezdeményezésű szervezetek mutatkoztak be, így a plébániai karitászközpont, a RÉV Szenvedélybetegsegítő Szolgálat, a Drogprevenciós Szolgálat, a Máltai Szeretetszolgálat, a GEN 2 (Fokoláre mozgalom Afrika-tervének képviselői) és mások. Az alagsorban a Waldorf-meseházban nevelő célzatú bábelőadás szórakoztatta az óvodásokat. A kisiskolások olvasási kedvének felszítására a Széchenyivárosi Fiókkönyvtár könyvtárosai biztosítottak játékos programot, melyet olvasásélményekhez fűződő gyermekrajz-kiállítás egészített ki.

A nagyobbak a helyi cserkészélettel ismerkedhettek meg.

A hivatalos program az ugyancsak félkész emeleti szobákban vette kezdetét, A remény évezrede című, helyi művészek alkotásait bemutató kiállítás megnyitójával. A festményeket, tusrajzokat, szobrokat és fotókat, valamint készítőiket Balanyi Károly mutatta be. Az egész napos program ünnepélyes, ökumenikus szellemű megnyitására pedig a befejezéshez közeli, de még üvegablakok nélküli templom falai között került sor. A szép számban megjelent hallgatóságot többek között Szabó Gábor református esperes és Kis János evangélikus lelkész köszöntötte.

Molnár Ilona államtitkár asszony - aki kezdettől fogva aktív tagja a plébánia életének - miután tolmácsolta Harrach Péter szociális és családügyi miniszter üdvözletét, rövid beszédében a következőket emelte ki: "Nemcsak egy távoli földrész lehet missziós terület, hanem Magyarország, Kecskemét, ezen belül a közösség és a saját lelkünk is. Itt az első misszionáriusok Jávorka Lajos atya, és később a munkában hűséges társa, Szabó József atya voltak. 1994 óta, amióta ezt a telket a plébánia megkapta az önkormányzattól, itt hívő és nem hívő együtt dolgozott. A lelki templom építése mellett - Isten segítségével - elindult a kőtemplom építése is. Néha úgy gondoltuk, hogy lassan haladunk, de ez a lassú haladás a javunkra válik, mert mindenért meg kell harcolnunk, és eközben mindig kénytelenek vagyunk újra és újra egymáshoz fordulni. A Szent Család-templom és közösségi ház teljes pompájával fel fog épülni, de maradéktalanul csak akkor lehetünk boldogok, hogyha követjük Isten szavát - egymásra figyelve -, a lelki templom építésén munkálkodunk életünk végéig és még azon túl is."

Az ezt követő műsorban komoly- és könnyűzene, népdal és néptánc, vers és próza egyaránt szerepelt. A határokon túli magyarokat egy vajdasági hagyományőrző csoport lelkes fiataljai képviselték. A templommal szemben kirakodóvásárt rendeztek, az étkezősátoroknál pedig kondérokban rotyogott a gulyásleves, a bárány- és borjúpaprikás.

Az ifjak és idősebbek aktív jelenléte megerősített abban, hogy az egyház a XXI. század kihívásának ilyen összefogással, ilyen szeretetteljes befogadó légkör megteremtésével lesz képes hosszú távon megfelelni. Széchenyiváros közösségi élete ma - bátran állítható - példaértékű.

Pallós Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu