"Piros pünkösd napján imádkoztam érted"

Pünkösdvasárnap van. Kora reggel ébredek egy József körúti szürke bérház negyedik emeletén. Nem akarok hinni füleimnek: rigófüttyöt hallok. Lehetséges ez? Kiugrok az ágyból, ablakot nyitok. Áthat a boldog érzés: ez a kis rigó is téged köszönt, Szentlélek Úristen. Egy nyitott ablakból szól a rádió: "Tele van a határ nyíló vadvirággal" énekli valaki harsány hangon. E szép napon mindenki téged ünnepel, Szentlélek Úristen! Pünkösd van. Virágdíszben pompáznak a rétek. Téged köszöntenek az erdő lombos fái, a réten zümmögő bogarak és a kertekben virágzó gyümölcsfák.

Áhítattal gondolunk a húsvét utáni ötvenedik napra, amikor a Szentlélek megjelent az apostoloknak. Mint fényes láng tűnt fel, és betöltötte szívüket. Betölti a mi lelkünket is, megtisztít minket, hiszen a láng tüze égő buzgóságot, világosságot és szeretetből fakadó bátorságot önt belénk. Felvilágosítja elménket, erőt ad az elesetteknek, bátorít, reményt sugall az elkeseredetteknek, vigaszt és gyógyírt hoz a betegeknek, és megerősíti szívünkben a szeretetet.

Ma mindenütt piros pünkösdi rózsa ékeskedik. Pünkösdi rózsa virágzik a kertekben, otthon a vázában, és az oltárok is dús szirmú pünkösdi rózsával vannak feldíszítve. Mint mindenki, én is várom évről évre a tavasz ébredését, a téli ridegségből színessé, fényessé változott világot, mely felébreszti a szívek tüzét, és szeretetet hirdet.

1947 pünkösdjén a "kommunista elvtársak" irányították félelemben sínylődő életünket. Az ünnepet eltörölték. Mindenki félt - volt aki nem is mert templomba járni. Én is féltem, de Istenbe vetett hitem nagyobb volt a félelemnél.

Akkor pünkösd vasárnapján áldott állapotban voltam. Elmentem a templomba, térdre borultam és imádkoztam: "Szentlélek Úristen! Világosítsd fel elmémet, erősítsd meg szeretetemet és add, hogy a kisbabám, aki szívem alatt piheg, majd istenfélő, téged dicsérő, becsületes emberré váljon. Neked tetsző életet éljen, és szívében az általad beléje öntött szeretet lobogjon.

Másnap megszületett József nevű fiam.

Azóta ötvennégy év telt el. Isten meghallgatta kérésem. 87. életévemet taposom, gyenge vagyok és törékeny. De fiam, akiért ötvennégy évvel ezelőtt imádkoztam, őrangyalként vigyáz rám, lesi minden gondolatomat, óhajomat, hogy biztonságban, gond nélkül élhessek - és így majd egykor a Szentlélek csodálatos erejében bízva nyugodtan hajthatom fejemet nyugalomra.

Krajcsikné Pazeller Mária

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu