A világosság fiai

(Iskolakór IX. befejező rész)

Hiszek egy Istenben - mondja szép magyar nyelvünk. Nemcsak egyszerűen elhiszem, hogy van, hanem bízom benne, belé vetem hitemet. Higgyetek, azaz bízzatok a világosságban - mondja Jézus (Jn 12,36).

Csodálatos ígéret jár mellé: a világosság fiaivá válunk, magunk körül derűt, békességet sugárzunk.

Tanév végén össze szoktuk foglalni az addig tanultakat, hogy mélyen emlékezetünkbe véssük, és jöhessen a várva várt szabadság. Így illik ez az iskolakórral, azaz a lelkünkből eredő testi szenvedéssel kapcsolatban is, ami nap mint nap újra meg újra ránk tör. Néhány fogódzó segíthet ilyenkor. Nekem a következők váltak be:

- Egyszerre csak egy dolgot tegyek. Ha közben mardos a lelkiismeret a többi száz tennivaló miatt, tudjam. Isten is tudja, hogy csak egy vagyok, Ő csak egyet vár el tőlem. A többit hagyjam rá. Hiszen Ő a Gondviselő. Talál rá alkalmat, hogy ha itt az ideje, elvégezzem azt, ami belőlük az én feladatom.

- Ne akarjam azt is elvégezni, ami nem az én feladatom. Ne fokozzam le a környezetemet túlbuzgósággal. Jézus azt mondja, az én igám édes, az én terhem könnyű. Ha valami keserűnek és nehéznek tűnik, tartsak lelkiismeret-vizsgálatot. Valóban az én terhem ez? Ha igen, kérjek erősítést Jézustól. Ha nem, akkor engedjem át, ne ragaszkodjam hozzá. Bizonyára ott van már a közelben az én Cirenei Simonom is.

Ha égető szükséget látok magam körül, legyen az testi vagy lelki, s nem tudok vagy tudnék segíteni, érezzem felszólításnak arra, hogy imádkozzak.

Sose szolgáljunk két úrnak. Mindig hallgassunk lelkiismeretünk szavára. Legyen gondunk rá, hogy mindig finomodjon a hallásunk e téren. Ha csak az egy igaz Úrnak szolgálunk, sokszor kényszerülünk olyan helyzetbe, amikor nemet kell mondanunk a közvéleménynek, amikor át kell hágnunk földies szabályokat (lásd Iskolakór II. , III. rész). A legnagyobb kísértések egyike, amikor az emberek megváltóiknak akarnak minket kinevezni életük útvesztőiben.

- Ha tehát csak egy Úrnak szolgálunk, minden más úrnak nemet kell tudnunk mondani (lásd Iskolakór VIII.).

- Mikor eltölt a félelem, vagy fáj a szívünk azokért, akiknek nemet mondunk, megint csak érezzük felszólításnak: imádkozz!

Irgalomért önmagamnak, s azért, akinek nemet mondok. Kérjem, hogy növekedjék benne az örök értékek utáni vágy, hogy javára szolgáljon a visszautasítottság, és hogy eltöltse irántam a megbocsátás lelke, és láss csodát: eljön a Vigasztaló.

- Még egy fontos tudatosítanivaló: az iskolakór a becsületes, kötelességtudó, igyekvő embereket támadja leginkább. Az ő lelki, testi gyógyulásuk útjáról elmélkedtünk. Nem azoknak szól, akik kényelemből, önzésből hárítják el a felelősséget.

Az előbbi elvek az én életemben beváltak. De azért be kell vallanom, hogy az iskolacsengő időnként megszólal bennem. Isten ezáltal figyelmeztet: figyelj! Jó úton jársz? El ne tévedj! Vissza ne zuhanj! Zökkenj helyre! Ilyenkor meg kell állni és rászánni az időt, meghallani az Ő szavát, kinyitni szívünket, s beengedni a világosságot. A betegség tünete így Isten atyai szavává szelídül.

Jó dolog a világosság fiainak lenni. Életünk nyitott könyv lehet, nem kell rejtegetnünk semmit. "Aki az igazsághoz szabja tetteit, a világosságra megy, hadd derüljön fény tetteire, amelyeket Isten vitt végbe."(Jn 3,21)

Gyarlóságaink Isten irgalmáról beszélnek, erényeink isten jelenlétét hirdetik, ha hiszünk, bízunk a világosságban.

Jézus nagyon bízott bennünk. Nem tartotta alkalmatlannak téveteg apostolait sem. Azután pedig bátran fölment a mennybe. Ez volt a legnagyobb "nem" az Ő életében: "nem maradok veletek emberi, testi mivoltomban. Mert bízom bennetek: a világosság fiai vagytok, ti vagytok az én testem. Képesek lesztek ugyanazokat a tetteket végbevinni, amit én, sőt még annál nagyobbakat is." (Jn 14-12)

Ez volt és marad a legnagyobb IGEN, amit embernek mondani lehet. Jöjj, Szentlélek Úristen!

Nényei Gáborné

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu