Tóth Sándor

Befejezetlen

Schubert szimfóniájának hallgatása közben

csak töredék a teljesség
égborulatú tájakon
melyekre csillag-kertek ága hajolt

átível a volt-hasadékán
a pillanat zsongó fájdalma

sugár-kancsók kegyelmét
tölti törékeny edénybe
megannyi átváltozás

a szél fagott sóhaja
kapaszkodó dallam
le-föl tüskés bogáról
a Kertnek melyben a
szerelem csöppjeit beissza
szomjazó patakágy

dörgő akkordok szikláján
üldögélve eltűnik akkor
az irgalmas Végtelenben.

Fecske Csaba

Ami marad

a madár elszáll a dal marad
elmúlandó csupán az anyag
az erdő nem hal meg csak a fák
célba érsz de az út fut tovább

lerezzen a fáról a levél
már oda a lomb de a fa él
az ember elmegy a szó marad
megbú bennünk mint erdőn a vad.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu