 |
 |
 |
 |
2001.06.03
|
A Szentlélek eljövetele. |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
Kárpát-medencei szó a plébánia kertjében Hangverseny a dunakeszi katolikus óvodáért A művészetnek olykor szüksége van arra, hogy belépjen a szentélybe - ezekkel a szavakkal köszöntötte Szabó József plébános május 22-én a dunakeszi-alagi templomban a jótékonysági hangversenyre összegyűlt közönséget. A leendő katolikus óvoda javára adtak hangversenyt a helyi zeneiskola fúvósai, az újpesti Erkel Gyula zeneiskola növendékei, illetve Pászthy Júlia, Óhegyi Filoretti opreaénekesek, valamint Mazalin Vanda és Dékány András orgonaművészek. S hogy a társművészet se hiányozzék, Sellei Zoltán előadóművész, a település szülötte versekkel, különösen Wass Albert nagy hatású Üzenet haza című költeményének elmondásával gazdagította az est programját.
A hangversenyt követően a plébániakertben határon túli magyar írók, költők jöttek össze, akik napok óta a település vendégei, s a hangverseny és az írók által tartott rendhagyó irodalomórák a Dunakeszi-Fót Nyári Egyetem előeseményének számítottak.
A május végi kellemes estében Délvidéktől Csángóföldig szállt a gondolatcsere. Bogdán József Törökkanizsáról érkezett, "civilben" a település plébánosa.
- A Kárpát-medencében élő alkotók találkozhatnak itt, hiszen alig ismerjük egymást, s talán az itteni gimnázium diákjainak is újdonságot jelent, hogy a magyar nemzet szellemi határai - nemcsak földrajzi értelemben - mennyire tágasak. Ugyanakkor az írók képet adnak saját régiójuk politikai, társadalmi helyzetéről, s az elhangzott saját alkotások bepillantást engednek abba, ki milyen hangulatban, milyen létállapotban él.
Horváth Sándor írót, újságírót arról kérdeztem, milyen közérzettel lehet létezni, alkotni Kárpátalján. - Bármennyire különösnek tűnik is, a kárpátaljai kétszázezres magyarság él, nemcsak fizikailag, hanem szellemi értelemben is őrzi magyarságát és kultúráját. Minden gazdasági nyomorúság és szörnyűség ellenére az utóbbi tíz évben olyan magyarságéletet sikerült kialakítani, amely akár még Magyarországon is példa lehet. A Szeret völgyében, a moldvai Klézsén él Duma István András, hóna alatt verseskönyvével. S ha elgondolom, odahaza a három hektár földjén gazdálkodó embert kell látnom, aki így tartja el családját és magát, a szellem ereje tolul föl, a tiszta forrás csordul ki a verssorokban. - Létrehoztam egy kulturális alapítványt, helyi újságot adok ki, teszem, amit lehet. Archaikus verseket írok, csángó nyelven. Megpróbálom a helyi kultúrát, a csángó emberek gondolat- és érzelemvilágát tömöríteni verseimben. Nem filozofikus megközelítéssel, hanem olyan módon, hogy a filozófiai a gondolkodás része, amely a népből fakad. Egy-egy versben talán tíz faluból is származó szavakat gyűjtöttem össze, a néplélek kifejezésére. Verseim annyiban közelítenek a népköltészethez, hogy valóságos történeti magjuk van, egy-egy élethelyzetet dolgoznak föl. Csángóföldön magyar nyelvű alkotónak lenni kényszerhelyzetben elhangzó kiáltás, netán zászlólengetés-e, hogy hé, emberek, itt is élnek testvéreitek? - Ha az ember életét valamiben megsebesítik, ez egyre inkább nyomja rá a félelmet. Ha pedig meggyógyul a sebesülésből - talán a gyógyulás útján vagyunk mostanában -, arra igyekszik, hogy még egyszer ne jusson ugyanabba a helyzetbe. A szellemi lét, az alkotás megoldás arra, hogy ne történjen meg velem ugyanaz, ami édesapámmal, családommal: hogy kiszakadhassak abból a nyomorból, abból a feszültségterhes gondolkodásból. Egyelőre ott kell maradni - és ott kellene maradni, megmaradni helyben, akik vagyunk és amilyenek vagyunk. De ehhez kapcsolat kell a néppel, ez pedig nem megy másként, csak az anyaországon keresztül. A csángóföldi magas népszaporulatot figyelembe véve pedig az ottani magyarok egy részének az anyaországban lenne jó életlehetőséget kapnia. Szöveg és kép: Elmer István
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:ujember@drotposta.hu
| ||||||
