Havass Géza halálára

Magához hívott az Úr, eltávoztál közülünk, Géza bácsi. Hosszú életed (nemrég megérhetted pappá szentelésed 63. évfordulóját) méltó lezárása volt az érted felajánlott gyászmisén és a temetéseden megjelent sokaság imádságos búcsúzása. Szeged elmúlt évtizedein rajta van papi működésed lelki-szellemi lenyomata. Nem emlékszem olyan esetre, hogy amikor rólad bárkivel is szót váltottam, gondolatban ne fölfelé néztünk volna. Igen, akár püspök, pap, orvos, pedagógus, művészember, természettudós, stb. beszélt rólad, mindig ott volt a szavak mögül kiérződő meggyőződés: "Géza bácsira fölnézek, Géza bácsi különb nálam". Természetes derűvel, pózolás nélkül könyvelted el a feléd áradó megbecsülést, mintegy lelkipásztori munkád velejárójaként értelmezted.

Pedig sosem kerested a népszerűséget, "csak" a papi feladatokat akartad nap mint nap betölteni, műgonddal és színvonalasan. Halálodig mindig igényesen felkészültél a vasárnapi igehirdetésre. Lelki olvasmányokkal naponta táplálkoztál, ami gyümölcsöket érlelt gyóntatásaidban és lelki gyermekeid vezetésében: markáns igazságkimondással, ugyanakkor erőt adó vigasztalással tudtad a helyes döntéseket előkészíteni, hogy az élet (és főként a bűn) kuszaságában világosan lássák Isten akaratát és a tőlük telhetőt. Általad rengetegen megtapasztalhattuk Kodolányi János ujjongását, aki egy idős lelkésszel való beszélgetéseire évtizedek múltán így emlékezett: "Semmi sem fogható ahhoz a tiszta gyönyörhöz, amit egy bölcs és tudós jó baráttal folytatott beszélgetés nyújt. Ez a gyönyör nem múlik el a nap fölkeltével vagy a halállal. A szabad beszélgetések édes íze itt remeg a nyelvemen, emléke lépten-nyomon fölragyog előttem, a szavak, melyek gondolkodásra indítottak, s érzések raját rebbentették föl bennem, itt bujkálnak a tollam hegyén."

Tudtad, Géza bácsi, hogy a nagyra hivatottak sokféle tehetségével halmozott el az Úr, mégsem tulajdonítottál fontosságot a pozíciónak: "egy karrier van, az örök élet", mondogattad. Tökéletesen rábíztad magad a Gondviselésre: amit kirajzolt, azt akartad a lehető legjobb éned szerint betölteni. Püspöki titkár, ifjúsági lelkipásztor, ártatlanul börtönbe zárt rab, kisegítő lelkész, plébános, nyugdíjasként is aktív életet élő (pl. börtönlelkészi szolgálatot ellátó) pap: ez a felsorolás jelzi pályafutásodat. Igencsak kijutott neked a testi szenvedésekből is: műtéteid fájdalmát és kereszthordozásaidat is mindig konkrét személyekért ajánlottad fel, engesztelésül. Bizonyos, hogy ez a lelkület óvott meg a tipikus papi torzulásoktól (anyagiasság, szakmai féltékenység, keserűség, öntörvényűség), s tett öreg korodban is bámulatosan fiatallá.

Géza bácsi, most, hogy végérvényesen egyesült életed a Megváltóval, megköszönünk téged a jó Istennek. Hálásak vagyunk, hogy egész életed nem volt más, mint szavakkal és tettekkel tanúskodás az Atya követelő és erőt adó szeretetéről. A veled való kapcsolatunk testi haláloddal nem szűnik meg, hanem imádsággá alakul: járj közben azért, hogy az újszövetségi papságot a te igényességed szerint megélő új papi generáció megszülessen. Hogy legyenek papjaink, akikre azért nézhetünk fel, mert a Jó Pásztort jelenítik meg nekünk. S hitelesen állíthassák életük végén Szent Pállal együtt azt, ami földi pályafutásod lényege volt: "Legyetek követőim, ahogy én Jézus követője vagyok!" (1Kor 11,1).

TZ

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu