 |
|
|
|
Az imádság iskolája
Nagyon rokonszenves tanácsokat olvastam egy német szerzőtől azok számára, akik úgy érzik, hogy válságban van imaéletük. Az ima "előszobájában" meg kellene tanulnunk csendet teremteni magunkban, kikapcsolódni hétköznapi dolgainkból és elfeledkezni magunkról. Ebben a "lazításban" próbálhatunk a lényeges elemekre figyelni. Azokra, amiken máskor "átnézünk". Megcsodálhatjuk a tapasztalt szép és jó emberi és természeti jelenségeket. Mivel sokszor a televízió látszatvilágában élünk, most a reális világban próbáljuk észrevenni az emberséget és természeti szépséget. Ahogyan a természet megelőzi a kegyelmet, úgy ez a természetes meditáció az imádságot. A váltás szinte észrevétlenül következik be. Egyszer csak a rácsodálkozás már Isten tetteire vonatkozik, a figyelmesség tiszteletté és Isten iránti hálává nemesül. Egyre inkább Istennel és az Ő dolgaival foglalkozunk, Ő a főszereplő és nem mi magunk. (r.p.)
|
|
|
