Küldetés és felelősség

Az evangéliumi leírások általában csak a fontos részleteket mondják el mindabból, ami Jézus és az emberek, Jézus és a tanítványok találkozásai során történt és elhangzott. Így a legtöbb elbeszélésből hiányzik az a részlet, hogy Jézus hogyan köszöntötte tanítványait, amikor találkoztak. Feltámadása után viszont Jézus mindig köszön az apostoloknak: "Békesség nektek!" Sőt, a János 20,19-23-ban ezt a köszöntést még meg is ismétli (19.21.v.).

Lehet, hogy Jézus általában így köszöntötte tanítványait (amit a zsidók és a mohamedánok mindmáig használnak). Mégis figyelemre méltó, hogy erről a köszönésről csak a Feltámadott esetében tesznek említést az evangéliumok. Nyilván azért, mert itt már nem egy barátságos, udvarias gesztus ez, hanem sokkal több.

Amikor Jézus megszületett Betlehemben, az angyalok ezt énekelték: "... békesség a földön a jóakaratú embereknek!" (Lk 2,14) Jézus születése a békesség ígérete az emberek számára, Jézus feltámadása a békesség alapja, forrása, megvalósulása. Aki hallgatja Jézust, annak "lángolhat a szíve" (vö. Lk 24,32), vagy akár kétkedhet is (vö. Jn 6,60); aki tanúja csodáinak, lelkesedhet vagy emlegetheti Belzebubot (Mt 9,34); aki látja Jézust a kereszten meghalni, az odaállhat a kereszt alá vagy elfuthat - aki azonban a Feltámadottal találkozik, abban a békességnek kell lakoznia.

Ez a békesség nem akármilyen békesség, hanem Krisztus békéje: "Békét hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja" (Jn 14,27). (Milyen kár, hogy ez a köszöntésforma nem honosodott meg a keresztények körében!)

És mindazok, akik eljutottak erre a békességre, küldetést kapnak: "Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket!" (Jn 20,21). Ezt a küldetést csak az kapja, és csak az tudja megfelelően teljesíteni, akiben Krisztus békéje uralkodik. A küldetésről Jézus máshol több részletet is elmond: "tegyetek tanítványommá minden népet..., kereszteljétek meg őket..., tanítsátok őket..." (Mt 28,19); "hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek..." (Mk 16,15); "megtérést kell hirdetni a bűnök bocsánatára Jeruzsálemtől kezdve minden népnek..." (Lk 24,47).

Itt, János evangéliumában csupán egyetlen dologra hívja fel Jézus a tanítványok figyelmét: "Úgy küldelek titeket, amint engem küldött az Atya" (Jn 20,21). Úgy, hogy tanítványai legyenek a világ világossága, az emberek kenyere az égből, élő víz, ajtó, s pásztor, aki életét adja a juhokért. (Jn 10,11). A küldetésnek csak így van értelme és létjogosultsága...

Ezt követően Jézus még egy további nagy ajándékot ad tanítványainak, s egyben nagy felelősséget ruház rájuk: "Vegyétek a Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek, akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak" (Jn 20,23). A tanítványok, ha Krisztus békéje van bennük, és úgy (!) járnak a világban, mint Jézus, akkor - a Szentlélek ajándéka által - hasonló szerepet játszanak az emberek között, mint maga Jézus.

Ő "sokak romlására és feltámadására" jött Izraelben (Lk 2,34): sokaknak megbocsátott (a béna, Mk 2,5; a bűnös aszszony, Lk 7,48; a házasságtörő asszony, Jn 8,11 stb.), voltak azonban mások, akiknek nem (egyes farizeusok: "megmarad bűnötök", Jn 9,41; aki a Lelket káromolja, Mt 12,31; kereskedők a templomban, Jn 2,13-17).

Az egyház hagyományos tanítása Jézusnak a fenti (Jn 20,23) és hasonló (Mt 16,19; 18,18) kijelentéseire alapozza saját oldó-kötő, bűnbocsátó hatalmát, amelyet az arra rendelt személyek, meghatározott feltételek esetén a Jézustól kapott felhatalmazás alapján gyakorolhatnak.

Emellett azonban minden keresztény, akiben Krisztus békéje lakik, aki Krisztus küldetésében jár, és akit betölt a Szentlélek ajándéka, részesül abban a szerepben is, amit Lukács így fogalmazott meg Jézussal kapcsolatban: "sokak romlására és feltámadására" fog szolgálni Izraelben (Lk 2,34). Amikor Krisztus tanítványa úgy megy az emberek közé, mint Jézus, éppúgy az életet közvetítheti az emberek számára, mint ő, éppúgy segíthet másokat abban, hogy "Isten gyermekei legyenek" (vö. Jn 1,12). Hiszen:

"Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket."

Tarjányi Béla

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu