A reménység 2000. éve

Művészetekről, kiállításokról gyakran olvashatunk, láthatunk tájékoztatást, beszámolót a televízió képernyőjén, mégis sokszor a megemlítésre méltóbb képzőművészetek, a nagyon tartalmas, tovább gondolkodásra késztető előadások alig kapnak „sajtót”, véletlenül jut tudomásunkra. Így volt ez a fenti címmel a budapesti piarista kápolnában, illetve a kápolna előterében rendezett megrendítően szép kiállítás-sorozat és a Keresztény művészeti gondolkodás aktuális kérdései az új évezredben című szimpózium esetében is. Az albumhoz írott előszót Németh Attila piarista tanár II. János Pál pápa a művészekhez írt levelének egyik mondatával kezdi: „A szépség a misztérium titkosírása, utalás az örökkévalóra, meghívás az élet élvezésére és a jövőről való álmodozásra”. Kortárs művészeink csodálatosan átérzett alkotásai ennek a mondatnak a hitében születtek. Megrendítő művek: festmények, textilek, gobelinek, szobrok, érmek, metszetek. Borza Teréz: „Lepel”, Rieger T.: Pannonhalmi bazilika kapuja, Háger Rita: … és fölméne. Kun Éva: Miasszonyunk, Málik Irén: „Középkor”, Bakallár J.: Mindörökké, Pál M.: Szent család, Mihály Mária: Ezer év töredéke és mind a többi, tiszta szép gondolataival…

A kiállítás-sorozat a Keresztény Művészeti Társaság „Keresztény művészeti gondolkodás aktuális kérdései az új évezredben” című szimpózium követte. Pál Tamás sokirányú bevezetője után Szegő Katalin, Borza Teréz, Nagy Tamás, Somogyi Győző, Kelényi István, Keserű Katalin, Jelenits István, Veres András, a művészetek kiváló ismerői ritkán hallott témákat emeltek ki, mint a látáskultúra és a kereszténység, a művészet és világnézet, a tárgykultúra szerepe az esztétikai nevelésben, hagyomány és újítás a keresztény ikonográfiában, a katolikus egyház és a művészek kapcsolata.

Újszerű és érdekes volt Jelenits István „Biblia és képzőművészet” című előadása, melyben kiemelte, hogy a Biblia, illetve az apostolok milyen alapos, valós leírást adtak helyszínről, tájról, történésekről. Nem illusztrációk voltak a szövegek mellett – erre akkor mód sem lehetett –, hanem olyan tökéletes megörökített képek, képi megjelenítések írásban, amelyek alapján évszázadok múltán festményeiket, szobraikat, képzőművészeti alkotásaikat készítették a világ kiemelkedő művészei. Borza Teréz porcelán-művész a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának elnöke beszédében elmondta, hogy elgépiesedett világunkban egyre nagyobb szerepet kap az alkotóművész, aki munkásságával létrehozza azt a harmóniát, melynek hiányával szegényebb lenne életünk. „Nekünk iparművészeknek van lehetőségünk, hogy az egyes alkotásokba szó szerint „lelket leheljünk”, mert azoknak a természetes anyagoknak – textil, fa, bőr, agyag, üveg – amiből dolgozunk, eleve „lelke”, kisugárzása, természetes szépsége volt, illetve az alkotás során van és lesz… A művészi alkotásoknak még a templomokban is esztétikai nevelésük van; ott, ahol egy-egy szép alkotás szintén belső békét, nyugalmat adhat” – mondta hazánk különböző városai templomában elhelyezett értékálló újabb művészi alkotások felsorolásával, bemutatásával.

Schelken Pálma

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu