 |
 |
 |
 |
2001.
január 28. |
Imahét a
keresztények egységéért január 21-28. |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
Vasút menti gondok Pusztaszabolcs nem tartozik a legpatinásabb településeink közé. A vasútnak köszönheti létét. A Budapest-Fiume közötti vonalon a MÁV itt épített járműjavító telepet, és ez vonzotta az ország legkülönbözőbb részeiből itt munkaalkalmat találókat a század első felében. Nincs is igazi központja, ellenben a település két része között átvezető utat ma vagy fél tucat sínpár keresztezi.
A járműjavító a rendszerváltozáskor bezárt. Így sokan munka nélkül maradtak, vagy ingáznak naponta a közeli fővárosba, Fehérvárra, Százhalombattára. A vasútnak annyi előnye ma is van, hogy e fontos csomópontból könnyen elérhetők a környező városok. A település temploma is a vasútnak köszönhető. Impozáns épületét Irsy László tervezte, akinek itt nagyobb szerencséje volt, mint a budai felső-krisztinavárosi tervével, amely a háború miatt papíron maradt. A háború miatt azonban az eredeti tervek szerinti belső berendezés itt sem készülhetett el. Pusztaszabolcs 1929 óta önálló plébánia, és 1936-ban volt a templom alapkő letétele. A ma közel hétezer lelkes település lelkipásztori szempontból nem könnyű terep. Nincs itt igazán gyökerük az embereknek, és a faluhelyen még ma is általában érzékelhető közösségi kontroll is hiányzik. A családok túlnyomó többsége nem kötődik a templomhoz, a plébániához. Körülbelül 400 család tartja a kapcsolatot hozzájárulás fizetésével az egyházzal, de vasárnaponként ritka, hogy száznál többen részt vennének a szentmisén. Ugyanakkor jól működő közösségeik vannak: a karitász csoport, a máltaik és az énekkar. A két előbbi révén sok olyan családhoz is eljut az egyházi gondoskodás, akik maguk egyelőre nem találnak rá a templomba vezető útra. A közösségi hely hiányzik a legjobban. Az egyházközségnek mindennapi anyagi gondjai vannak – tájékoztat Baltási Nándor plébános. „Sajnos ma már nem tudunk hozzájárulni anyagilag a gyermekek táborozásához sem.“ Pusztaszabolcson az egész évi perselypénz nem éri el egy forgalmas fővárosi templom egy vasárnapi bevételét. S ami a legintőbb jele az elvallástalanodásnak, hogy tíz év alatt felére csökkent az egyházi temetések száma, és e folyamat egyelőre megállíthatatlan. Pedig a keresztelő mellett a temetés a legszívósabb az egyházi szertartások között… Feladni azonban természetesen ilyen nehéz körülmények között sem szabad mondja a plébános: „A jövőnek kell embereket nevelnünk.“
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
