|
Ünnepek után Most, hogy mögöttünk hagytuk a második évezred utolsó szentkarácsonyát és a harmadik évezred első napjait dicsérjük, ki-ki a maga módján számvetést csinál a múlt századból megélt évtizedeiről. Jó cselekedeteinket szoktuk legelőbb előhozni, hiszen arra a legjobb emlékezni Számba vesszük, kiknek segítettünk akár egyetlen jó szóval. Aztán szembesütve valljuk meg vétkeinket, mert nem az az igaz ember, aki azokkal nem mer szembe nézni. Végül azon töprengünk, vajon mit s hol rontottunk el, s igyekszünk, hogy ugyanazon hibákat többé ne kövessük el. Olyan ünnepek után vagyunk, amelyekben ki-ki a maga tehetsége révén próbálta tisztázni önmagát és a környezetét. Ami emberi és nemes, magunkkal hozzuk, hadd legyen mire építeni a jövőt magunknak és unokáinknak. Sok dolgunk van olyan évszázad után, amelynek rombolásait tisztes tenni akarással lehet helyrehozni ki-ki a maga tehetségével. Új évezredben mindenek előtt azokat a javakat kell megőriznünk, amelyeket létre hoztunk. Őriznünk kell környezetünk tisztaságát, nem kevésbé testi és lelki tisztaságunkat, egészségünket. Figyeljünk többet az elesettekre, az idősekre, a gyermekekre. „Globalizálódó” világunkban is őrizzük meg egymás iránti bizalmat és szeretetet, a megértést, az áldozatvállalást. Munkás hétköznapjainkat kövessék a vasárnapi és ünnepnapi pihenések. Ne menjünk el egymás mellett szótlanul. Az új évezredben új evangelizálásra van szükség. Keressük a más vallásúakkal, más világnézetűekkel azt az utat, amelyen együtt kell haladnunk a közös jövő felé. Bocsássuk meg azok vétkeit, akik ellenünk vétettek még akkor is, ha ők nem tudnak, nem mernek, talán nem is akarnak bocsánatot kérni. Vannak példaképek, akik oly sokat tettek azért, hogy ne csak ünnepeken szeressük egymást, hanem ünnepek után és minden nap. Ifj. Lele József
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|