Miért fordult vissza az olasz határról?

Baltási Nándor plébános 1988 óta van Pusztaszabolcson. A tavalyi tanévet Argentínában töltötte, az ottani magyarok lelkészeként. Domokos László verbita nyugalomba vonulása és hazatelepülése, vagyis a kilencvenes évek közepe óta szeretnék, ha ismét lenne lakója az argentin főváros szívében lévő Mindszentynumnak, vagyis magyar katolikus központnak. Személyes ismeretség alapján öt éven át kérték a fehérvári püspököt, hogy engedje ki hozzájuk Baltási Nándort. A püspök végül egy esztendőre engedélyezte papjának kiutazását, mivel itthon is nagy szükség van minden lelkipásztorra.

Az Argentínát megjárt plébános

Sok szép élménnyel, lelkipásztori és magyarságismereti tapasztalattal tért vissza Buenos Aires-ből.

Fiatal korában mindig szerette volna megismerni az emigrációs lét lelkületét. Mint meséli, öccsével a hetvenes évek közepén disszidálni akartak. Útnak is indultak. Sok magyar „szökési“ útvonalát választva, menetrendszerű busszal érkeztek az utolsó szlovén településre (akkor még Jugoszlávia), hogy onnan menjenek át a „zöld határon” Olaszországba. A busz vezetője – aki pontosan tudhatta, mi járatban vannak – jóindulatúan azt tanácsolta, hogy hátizsákjukról szedjék le a rávarrt kis magyar zászlót, mert szemet szúrhat. A haza e kis jelvényét egy padra leülve le is fejtették, de eközben mindkettejük igen nagy szomorúságot érzett. Szótlanul üldögéltek egy darabig, majd felálltak … és nem a hátár felé indultak, hanem visszafelé. Pátosz nélkül meséli mindezt, de pontosan bele tudom képzelni magam a helyzetbe. A két nagy kamasz azt érezhette: máris meg kell tagadnunk, akik vagyunk? Inkább nem. És visszatértek Magyarországra. Baltási Nándor ezt követően ment el papnak. 1983-ban szentelték fel, és azon kevesek egyike, aki soha sem tette le a papság számára akkor gyakorlatilag kötelező államesküt. A fehérvári egyházmegyén belül káplánként oly sokat helyezgették egyik közigazgatási megyéből a másikba, hogy valahogy mindig el tudta kerülni ezt az „ünnepélyes“ aktust.

Argentína a magyarság egyek legtávolabbi fellegvára, ahol ma is jelentős számban élnek a nemzethez és az egyházhoz hű másod és harmadik generációs honfitársaink. Mit tapasztalt körükben és milyen hasznosítható tapasztalatokkal tért haza Baltási Nándor?

„Értékes, rendkívül művelt emberekkel találkoztam. Ott döbbentem rá, hogy az emigrációnak milyen gazdag irodalma van. Nem győztem csodálkozni, hogy mennyi energiát, időt és pénzt fektetnek bele magyarságuk megőrzésébe. Ha itt az energiáink töredékét erre fordítanánk, mi lennénk a világ legértékesebb nemzete.“

S mit hozott haza „útipoggyászában“? Azt a meggyőződést, hogy katolikusként is csak akkor tudunk igazán hitelesek lenni, ha magyarként hitelesek vagyunk. S magyarként akkor vagyunk hitelesek, ha vallásunkban is azok vagyunk. Ha a család jó, a nemzettudat jó, a vallásosságunk is akkor hitelt érdemlő.

A magyar emigráció nagy múltú közösségeinek és az egyes személyeknek is a haza szabadságának visszanyerése után természetesen újra végig kell gondolniuk, hogy mi a viszonyuk Magyarországhoz, a befogadó országhoz és vissza kell-e térniük, ha erre a lehetőségük van. „Azt is hozzá kell tenni, hogy a visszatérés - konkrét esetek ismeretében mondja Baltási Nándor – sok esetben igen nehéz. Mindenesetre az emigrációban élő papság kiöregedése és az itthoni paphiány miatt ma már szinte megoldhatatlan feladat, hogy magyar lelkipásztorai legyenek a Kárpát-medencén kívüli magyar közösségeknek. Legfeljebb átmenetileg, mint az ő esetében.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu