Uj Ember

2001. január 28.
LVII. évf. 4. (2740.)

Imahét a
keresztények egységéért
január 21-28.

Főoldal
Lelkiség
A "ma" ünnepi öröme
"Engedj asztalodra lelnünk"
Az Aquinói énekéről
Élet és liturgia
Krisztus csodálatos műve
A hét liturgiája (C-év)
Katolikus szemmel
Mérleg
Lelki ismeret
A munka becsülete
Az élet védelmében
Ünnepek után
És megbocsátás?
Lapszél
Élő egyház
"Ad limina"
Hatvanéves Mayer Mihály
A Vatikán kitüntető figyelme
Templom és idegenforgalom
Új "vendégkísérő" rendszer a Mátyás templomban
Az erdélyi érsekség Erdély név és címtára az interneten
Tanácsok a népszámlálás idejére
Fórum
A katolikus-zsidó párbeszéd napja
Kiegészül a bíborosi kollégium
Fórum
Könyvespolc
Az Olvasó írja
Pápai érdekességek
"Római búcsújárás - kapuzárás előtt"
Tisztességesen legeltette a báránykákat
A 90 éves Bánk József érsek-püspök köszöntése
Fórum
Katolikus kötelesség, állampolgári jog
Vasút menti gondok
Miért fordult vissza az olasz határról?
"Nem szenvedem, hogy paczkázzon a papjaimon..."
Horgolt díszek
Kaposvári Egyházmegye
Gondola
Megemlékezés P. Jakab Benjaminról
Ilyenek vagyunk?
A könnyek adománya
Rejtvény tizennégy és tizennyolc év közöttieknek
Ifjúság
Tisztán, megalkuvás nélkül
Szabó Lőrinc a "Tücsökzené"-ről
Jégvilág
Lacika hazudós
A reménység 2000. éve
Fórum
Támogatók
Mozaik

Új Ember - http:ujember.katolikus.hu
Baglyok között
Díjat kapott a szécsényi ferences kolostor
Rejtvény

 

Megemlékezés P. Jakab Benjaminról

Januárban nagy szeretettel és tisztelettel emlékezem a volt lelki atyámról P. Jakab Benjáminról, aki az angyalok közt mosolyogva figyel engem, lelki gyermekét.

Szépre, jóra irányította életemet, áhítattal szívtam magamba magasztos intelmeit és szavait, — aki megtanított arra, hogy nem szabad beletemetkeznünk a csüggedésbe.

Fülemben csengenek szavai: soha nem szabad feladni, küzdenünk kell, mert nincs olyan dolog, amelynek ne lenne fényoldala. Ki kell tárnunk lelkünket az öröm elé, mindig a derűt keresni, lelkünkkel a fény felé fordulni.

Benjámin atya gyóntatószéke előtt velem együtt hosszú sorban vártuk bölcs, Isten sugallta vigasztaló szavaid – vajon mit éreztél , amikor ráeszméltél, hogy számodra az öröm helyett a szenvedés jutott.

Mily erős lélekkel tudtál vigasztalni. Fülemben hallom szavaid: „Ne csüggedjünk, erősödjön bennünk a hit, a reményteljes bizalom. És ha szenvedést nyújt felénk az élet, fogadjuk el türelmes alázattal. És P. Jakab Benjámin jezsuita atya számára szenvedés jutott, amit türelmes alázattal fogadott.

Bár ott lehettem volna a kistarcsai internáló tábor kórházi ágyánál, hogy megsimogathattam volna áldott kezét, amellyel oly sokszor megáldott engem —, és hallhattam volna szavait. „Ne csüggedj! Nem kétségbeesve, hanem felemelt fejjel megyek Isten trónja elé és kérem őt, bocsássa meg kínzóim vétkét, akik nem tudták hogy mit cselekszenek, akik majd egyszer térden csúszva, imára kulcsolt kézzel, bűntudattal döbbennek rá tettük súlyosságára.”

P. Jakab Benjamin! A földre hullott könnyeid váljanak csillogó gyöngyszemekké, a mennyei zene szóljon feléd az örök világosság fényében, és megelégedett, boldog szívvel találd meg az örök boldogság örömét!

Krajcsikné Pazeller Mária

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu