Ilyenek vagyunk?

Bágyadt, fáradt őszi napsütéses délután bandukoltam az utcán. Hirtelen önfeledt gyerekzsivajra lettem figyelmes.

A házak között, a járda mellett kedves, rendezett játszótér húzódott meg. A vadul futkározó fiúk, lányok körében szívet melengető képet pillantottam meg.

Dömperen ülő három év körüli, szöszke, rózsaszín arcú kisfiú karját simogatta egy nekem háttal álló, a dömperezővel azonos korúnak tűnő kisgyerek.

Szinte meglepett ez a kedves, szelíd viselkedés. Elképzeltem milyen harmonikus légkörben nevelhetik szülei, ha ilyen finomsággal tud közeledni társaihoz. Bár – a helyzetet látva – gondoltam, hogy valószínűleg a dömper képezheti a kedves kérés tárgyát.

A szőke dömpertulajdonos fölényesen feszített járművén. Egyik kezével megmarkolta a kormányt, a másikkal lesöpörte, sőt még le is rázta a simogatás képzeletbeli nyomait ruhájáról. Dermedten álltam meg. Hol van az anyukája?

Talán szólna egy-két szót: legyél jószívű, add át kicsit a játékodat!

Közel – nagyon közel – két anyukaszerű, léggömböt tartogató fiatal nő ült a padon. Vidáman nevetgéltek, nem volt hozzáfűzni valójuk a jelenethez.

Közben még egyszer próbálkozott a kis kérő a simogatásokkal, de a dömpertulajdonos durván, kicsit meglökve őt elszáguldott mellőle.

Ekkor megfordult a nekem addig háttal álló kicsi.

Mandulavágású szeme, fekete haja, kerek arcocskája elárulta, hogy ősei valahol Ázsiában élhettek.

Szomorú, vágyakozó, könnytelen szemmel nézett az elguruló kerekek után.

Én nem voltam ilyen fegyelmezett, kicsordult a könnyem…

A dömperes már a tér másik oldalán száguldott. Hasonló korú, ugyancsak szőke fiúcska futott hozzá, erőszakkal le akarta cibálni játékszeréről. Nem járt sikerrel.

A két anyuka abbahagyta picit a csevegést, kedvtelve nézegették csemetéiket.

Milyen életrevalóak – jegyezte meg egyikük.

Közben az ázsiai édesanya a tér másik sarkában egyedül álldogált, figyelve az eseményeket, aztán elindult kislánya felé. Ölébe vette, simogatta, szelíd lelkű gyermekét és elsétált vele. Én úgy éreztem a bágyadt Nap erősebben, fényesebben ölelte át őket, mint minket többieket.

Törőcsik

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu