Szétrúgott telefonfülke

No, ezt is elintézték – mutat a sarki telefonfülkére ismerősöm, amíg a buszra várunk. – Szétrúgták. Tegnap este jártam erre, láttam. Bakanccsal tapostak az üvegébe, aztán letépték a kagylót. Két fiatal. Ki mert volna odamenni?

Akár siratót fogalmazhatnék, hiszen hány embernek veszélyeztették ezzel a „tárgyak elleni boszszúval” az életét? Ha igaz, hogy a tárgyaknak van könnyük, a telefonnak biztosan, s főleg az utcainak, ahová valósággal berohannak, ha vészhelyzet van. Persze, eltelik pár nap, megjavítják a fülkét, de lehet, hogy a következő napokban valakik újra halálra ítélik. És ez így megy sarkonként…

Vajon az élet már ennyire gyűlöletes, a sok felhalmozott erő végképp nem bír magával? Mert a kettő szorosan összefügg, azonban az egyik lengyel író, gondolkodó az unalom szót is társítja.

Alighanem ennél kell időzni, s valamiként „képletét” adni a romboló hajlamnak, amely mint fizikai törvény is értelmezhető. Az unalom kifejező szó(képlet) abban a program nélküli korban, amely elsősorban a szent érzékelését vesztette el. Hogy mi az unalom? Annak nincs kezdete, illetve az emberrel jelenik meg, majd betegségként öröklődik. Az említett lengyel egyenesen az Édenkertig vezeti vissza, és szempontját a hiúsággal egészíti ki: az alkotó emberpár bedűlt a kígyónak: nem haltok meg, olyanok lesztek, mint az Isten. Ebből ered a képzelet bénultsága, az akarat zavarossága, az alkotás helyett az ösztönös rombolás…

„A menny nem jelent már semmiféle attrakciót” – olvasom, vagyis nem tűnik olyan helynek, ahol kitörhet valaki az unalom ketrecéből…

Előttem – képzeletben – a szétrombolt telefonfülke, amelynek analógiájára gondolom el az Édent, a szentet és a fontosat tisztán őrző helyet, ahol a kapcsolat a világgal, élettel felhőtlen volt – egy ideig. Aztán jött a sátáni sugallat – sötéten, bekerítőn.

A nevelés minden, a nevelés mindent megold – hallom, aztán széttekintek s azt látom: jelszavak csengenek, régi, új ütközik. Menynyi idő kell, hogy az unalmat elűzzük, a tárgyak helyes használatát megtanítsuk, s hogy egy sarki telefon is lehet szent és felbecsülhetetlen?

Milyen nevelés kell ehhez? S egyáltalán: mi ma a nevelés? Felnőttek is járnak bakancsban, és sokan unott Sziszüphoszok. Thomas Merton, az ismert szerzetes, író az unalomban a végleges bukás szinonimáját sejti.

Egy telefonfülke vagy száz persze még nem a vég, ha szétrúgják. A rúgás viszont lehet, hiszen legtöbbször már kiszámíthatatlan.

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu