A cserjés vagy fás növekedésű, Szent Bertalan fájának is nevezett selyemmirtusz augusztus végén, Bertalan napján van virágzása teljében: A krepp-papírhoz hasonlatos, négy fodros sziromból álló virágok bugába tömörülnek és olyan bőkezűen bontják szirmaikat júliustól szeptember végéig, hogy a kerekded, mélyzöld árnyalatú, fényes leveleket is eltakarják. Edényes dísznövényként méltó párja a leándernek, ám előnye vele szemben, hogy kártevők ritkán támadják meg.

Tavasszal magvetéssel,vagy nyár végén szedett dugvány gyökereztetésével lehet szaporítani.

Nincs az a sok napfény, amennyit a selyemmirtusz elégnek tartana, tegyük tehát olyan helyre, ahol a nap körbejárhatja. A növekedési periódusban sokat kell öntözni, különben nem nyílnak ki a bimbók. A virágzás időszaka alatt is locsoljuk szorgalmasan, de még fontosabb, hogy lombhullás után erőteljesen visszametsszük: a következő évi új hajtásvégeken fejlődnek a virágok. Ha bokrot akarunk nevelni, vágjuk vissza minden ágát két-harmadára; törzses fácska alakításához vágjuk le az oldalágakat és a függőlegesen növő csúcshajtást csípjük vissza, hogy elágazzék. Rendszeres metszéssel szabályos, gömb alakú koronát alakíthatunk ki.

A selyemmirtusz elvisel ugyan kisebb fagyokat, mégis célszerű lombhullás után hűvös pincében vagy verandán teleltetni.

Szent Bertalan fáját csak a nagyobb választékkal rendelkező kertészetek kínálják, ám akinek kedve támad magvetéssel vagy dugványgyökereztetéssel próbálkozni, annak szívesen küldök ősszel magot vagy dugványnak való ágat.

Lovas Katalin

A szerző felvétele