Magyar szentek tisztelete és ereklyéi

Kiállítás az esztergomi Keresztény Múzeumban

Paskai László bíboros június 17-én nyitotta meg a kiállítást. A művészettörténeti értékeket Cséfalvay Pál kanonok, múzeumigazgató mutatta be. Az értékes műtárgyak, ereklyetartók, festmények, szőnyegek, ötvös munkák öszszessége meghaladja a százat. Cséfalvay kanonok mindenekelőtt a Szent István karcsontja ereklyetartót (Bécs 1847), Szent Adalbert ereklyetartót (1443-1490) a prágai főszékesegyházból, Boldog Gizella olajképét (ismeretlen festő 1700 körül) Passauból, valamint az esztergomi tulajdonú Szent Adalbert és Szent István szobrokat (1800 körüli szobrászoktól) ajánlotta a látogatók figyelmébe. Azt is elmondta, hogy teljességre nem törekedhettek, hiszen az esztergomi főszékesegyházban 35 ereklye van, ami beépített, nem mozdítható, ám ott mindig a nyilvánosság előtt van.

Néhány reprezentatív kivételtől eltekintve a legtöbb képző- és iparművészeti alkotás a XVIII-XIX. századból származik. A török hódoltság után a történelmi székhelyre visszatelepülő főegyházmegyei központban új főszékesegyházat építettek. A bazilika ikonográfiája a magyar szentek dicsőségét, követendő példáját állította az egyháziak és a világi hívők elé. Elsősorban Simor János hercegprímás (1867-1890) gyűjtötte a régi emlékeket, és újabb művekkel gazdagította szentek ábrázolásainak sorát, valamint megújíttatta az ereklyetartókat. Az ereklyekultusz korunk vallásosságában háttérbe szorult. Az egyház az elődök által felhalmozott értékeket, történeti jelentőségű kincsként, mind a mai napig megkülönböztetett gonddal őrzi.

pálos

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu