Amit terveztek, meg is valósították: pünkösd vasárnapján ünnepi szent liturgia keretében a Szentlélek tiszteletére fölszentelték a csepeli görög katolikus templomot. Ahogy Prodán Gábor, halászteleki görög katolikus parókus, a csepeli hívek lelkipásztora mondja: az összefogás templomát.

„Az Istennek szentelt ház is az embert szolgálja...”

Volt idő, még emlékszünk rá, amikor nem volt szabad templomot építeni. Engedélyek tömege kellett hozzá, és elsősorban is az egyházat kézben tartani akaró hivatal kegyes jóindulata. Ezért aztán a „szocialista” városokban és városrészekben a legritkábban emelkedtek templomtornyok. Így volt ez Csepelen is, a főváros XXI. kerületében, ahol legutóbb hatvan évvel ezelőtt épülhetett templom. Az utóbbi évtizedben már szabad templomot építeni. Csak egyre kevésbé lehet: az elmúlt évek során elsősorban nem a templom nélkül maradt ország- és városrészek vallásos emberei gazdagodtak.

Munka, összefogás, hit — helyére kerül a harang

Az anyagiakat illetően többségükben inkább szegényebbek lettek a csepeli görög katolikusok is. De megtanultak valamit — elfogadni a felajánlott segítséget. Nem könnyű lecke ez: évtizedeken át szinte katakomba-keresztényként éltünk ebben az országban, olykor egymásra is gyanakodva néztünk a templomi padban. Hát még a más vallásúakra. Hát még a vallástalanokra. Menjetek el az egész világra — szólította fel Jézus tanítványait, akik sietve bezárkóztak, és csak pünkösdkor szabadultak ki félelmükből, elszigeteltségükből.

A Fejérdi Péter tervezte, 280 négyzetméter alapterületű csepeli templomot pünkösd ünnepén szentelték fel, de azt mondhatjuk: már ebben a pünkösdi szellemben épült. A hívek, az egyházmegye, a külföldi katolikus segélyszervezetek adományain kívül a testvéregyházak közösségeinek segítsége, művészek ajándékkoncertjeinek bevétele, vállalkozók adományai, mesteremberek ajándékmunkája, a kerület vezetőinek jó szándéka egyaránt beleépült a falakba, amelyeket Keresztes Szilárd püspök áldott meg.

Prodán Gábor olyan ember, aki kapcsolatot tud teremteni, párbeszédre tud lépni embertársaival. Nemcsak híveivel, hanem másokkal is — a kerület vezetőivel, rendőreivel is. Nyilván így tudta elérni, hogy a csepeli templomépítés az egész kerület ügyévé is legyen.

Ilyen párbeszédek, az emberi jó szándékok egymásra találása eredményének nevezte az új templomot homíliájában Keresztes Szilárd. „Csak így épülhet lakóház, templom, és csak így épülhet az ország is” — mondotta. A püspök utalt arra, hogy az emberek minden hamis propaganda ellenére is fölismerik: az Istennek szentelt ház is az embert szolgálja. Az ember méltóságára és az örök értékekre emlékeztetve az egyház nemcsak híveinek szűkebb körét, hanem az egész társadalmat építi. Erről szólt a szertartás végén Tóth Mihály csepeli polgármester is: „Munka, az öszszefogás és a hit tette lehetővé, hogy felépüljön ez a templom. Csepel polgárai ennek a templomnak a felépítésével köszöntik a millenniumot.”

Az építés közös munka eredménye — és közös volt az ünneplés is. A szentelést követően a templom mellett került sor a csepeli rendőrök zászlójának megáldására: a görög és a római katolikus pap, a református és az evangélikus lelkész is rövid imát mondva kérte Isten áldását a rendőrök munkájára.

Mintegy négyezer csepeli görög katolikusról tud Prodán Gábor parókus.

A gyáripar hozta ide őket, illetve a szüleiket Szabolcsból az ötvenes években. Akik megmaradtak közülük a vallásukban, s töretlenül kitartottak a legnehezebb időkben is, azok gyerekeinek gyermekei jelentik a görög katolikusság jövőjét ebben a városrészben.

— Templomunk a csepeli embereket, az ő boldogulásukat fogja szolgálni — mondotta a szertartás végén Prodán Gábor, aki azt tervezi, hogy az utcán csellengő gyerekeket is idecsalogatja, hiszen a pap hivatása mindenkihez szól. — Ilyen testvérekkel, ilyen társakkal csak kétféle problémát ismerünk: amelyeket megoldottunk, és amelyeket meg fogunk oldani.

Szöveg: Kipke Tamás