|
|
...és tőlem mennyi telik? Ékes példát mutatták a manapság oly gyakran emlegetett polgári erények gyakorlására Niamessny Mihály ügyvéd (1875-1960) leszármazottai. Örökségüket feláldozva a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karának egy teljes szemináriumi termét rendezték be, látták el új bútorokkal, korszerű felszereléssel. Az öt évvel ezelőtt, szinte a semmiből létrehozott kar e tanterme a hosszú pályát befutott ügyvéd nevét viseli. A terem — a kifüggesztett arckép és életrajzi adatok által is — jogászhallgatók nemzedékeinek sorát emlékezteti majd a közügyek iránt elkötelezett jogász és politikus, országgyűlési képviselő példájára. Az adományozók nagylelkűségéről pedig az egyetem a Historia Domusban emlékezik meg. Egykor az ilyen adományozási gesztus korántsem volt ritka: tettben megnyilvánuló azonosulás volt egyházzal, egy-egy intézménnyel. A világ szerencsésebb felén az egyéni felelősségtudat a kisebb-nagyobb közösség ügyeiért máig is eleven. Nálunk viszont az elmúlt évtizedekben eltorzult közgondolkodás szinte kivetette magából. Olyannyira, hogy az általános elszegényítés nyomán elterjedt „Kaparj kurta...” mentalitás és a — közügyekért való felelősség állam által történt elvonása nyomán kialakult — felelőtlenség máig meghatározó. Pedig..., pedig a szolidaritás anyagi gazdagságtól függetlenül akkor és ma is — kötelező, nem is szólva a közügyekért való felelősség hatókörének kitágulásáról. Vajon a szolidaritás és a felelősségvállalás a közügyek területén még mindig másra mutogatunk-e, vagy pedig megtesszük-e ami tőlünk telik? A többi már nem is a mi dolgunk! -y -g
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||