...és tőlem mennyi
telik?
Ékes példát mutatták a manapság oly gyakran emlegetett polgári erények gyakorlására Niamessny Mihály ügyvéd (1875-1960) leszármazottai. Örökségüket feláldozva a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karának egy teljes szemináriumi termét rendezték be, látták el új bútorokkal, korszerű felszereléssel. Az öt évvel ezelőtt, szinte a semmiből létrehozott kar e tanterme a hosszú pályát befutott ügyvéd nevét viseli. A terem — a kifüggesztett arckép és életrajzi adatok által is — jogászhallgatók nemzedékeinek sorát emlékezteti majd a közügyek iránt elkötelezett jogász és politikus, országgyűlési képviselő példájára. Az adományozók nagylelkűségéről pedig az egyetem a Historia Domusban emlékezik meg.
Egykor az ilyen adományozási gesztus korántsem volt
ritka: tettben megnyilvánuló azonosulás volt egyházzal, egy-egy intézménnyel.
A világ szerencsésebb felén az egyéni felelősségtudat a kisebb-nagyobb
közösség ügyeiért máig is eleven. Nálunk viszont az elmúlt évtizedekben
eltorzult közgondolkodás szinte kivetette magából. Olyannyira, hogy az
általános elszegényítés nyomán elterjedt „Kaparj kurta...” mentalitás
és a — közügyekért való felelősség állam által történt elvonása nyomán
kialakult — felelőtlenség máig meghatározó. Pedig..., pedig a szolidaritás
anyagi gazdagságtól függetlenül akkor és ma is — kötelező, nem is szólva
a közügyekért való felelősség hatókörének kitágulásáról. Vajon a szolidaritás
és a felelősségvállalás a közügyek területén még mindig másra mutogatunk-e,
vagy pedig megtesszük-e ami tőlünk telik? A többi már nem is a mi dolgunk!
-y -g
|