A „Katolikus sajtó az új évezredért” címmel június elején a Manrézában rendezett konferencia előadója volt Paul Valadier francia jezsuita professzor. Az információ korában, az információs társadalom számára, különösen érdekesek a következőkben idézett gondolatai.

Örülhetünk, hogy az emberiség univerzális lett?
(Fotó: Szikora)

Az információ sokasága lehetetlenné teszi, hogy valódiságát az olvasó ellenőrizze, nemhogy az igazság közvetlen birtokosa lenne. A sok disszonáns, olykor egyforma hang hallatán bizalmatlanná válik: kinek higgyen most már? Ez az olvasóban kétséget ébreszt, és lejáratja a médiát: végül oda vezet, hogy a sok ellenőrizhetetlen információ helyett csak a saját tapasztalatát és nézetét fogadja el, azaz megerősödik előítéleteiben. Az információ tehát, ahelyett, hogy megnyitná az embereket, csak még jobban bezárja őket zsebkendőnyi kertjükbe.

Az információ osztódással való szaporodása abba a jelenségkörbe tartozik, amit globalizációnak neveznek. Első látásra örvendetesnek tűnik: a világuk kitágul egyetlen nagy falu lesz, ahol semmi, ami emberi, nem vált ki heves érzelmeket, mivel távol érezzük magunktól. Nincs olyan szerencsétlenség, éhínség, vagy természeti katasztrófa, fegyveres konfliktus, amiről ne szereznénk a világ másik végén is tudomást. Hogyne örvendenénk annak, hogy az emberiség ennyire univerzális lett, különösen mi, katolikusok?

Az érem másik oldala kevésbé fényes. A globalizáció mindet jelent, csak nem nyitottságot. Az információ néhány nemzetközi ügynökségtől és gazdasági hatalmasságtól függ, és olyan politikai szempontok irányítják, amelyek szoros összefonódást mutatnak a nagyhatalmakkal, az uralkodó amerikai vonallal, a CNN-féle televíziós láncokkal, amelyek valósággal monopolizálják és egy bizonyos irányba terelik az információt. Ahelyett, hogy megnyílna a világ, úgy látszik, visszacsúszunk az egyetlen vélemény által uralt világba. Paradox módon éppen az információk globalizációja csiszolja egyformára a helyi perpatvarokat és a valóban tragikus eseményeket. Igazában csak azokat az eseményeket ismerjük, ahol a média jelen van (Tibet, Afganisztán, Csecsen-föld, Ruanda). A Mozambikban történtek, vagy a Madagaszkárt sújtó árvíz eltörpül a média által kiemelt események mellett. Milyen hosszú, cinkos hallgatás vette körül Kelet-Timor sorsát egészen a legutóbbi mészárlásokig! Az információ globalizációja tehát könnyen a kulturális, politikai, vagy vallási jellegzetességek uniformizálódásához vezethet. S még egy következmény, ami az információ-bőséggel van összefüggésben: egyre erősebb hangot kell megütni, hogy felkeltse az információ-tömegtől agyonnyomott közvélemény érdeklődését.