Eljutott-e Pál Hispániába? (II. rész)

Az 1-2 Tim és Tit leveleket pasztorális leveleknek nevezzük, mert szerzőjük egyházi vezetőknek ír. Ezekben a levelekben arra látnak bizonyítékot egyes tudósok, hogy Pál a római fogságból kiszabadult, és újabb missziós útra ment. Kr. u. 62-ben felmentették Rómában és 62-64 között valóra váltotta elképzelését és Hispániába ment. 64-65 között Kréta szigetét kereste fel, majd Milétoszban járt (2Tim 4,20). 66-ban Kolosszé, Efezus, Filippi városokban járt (Filem 22; 1Tim 1,3). 66-67-ben Nikopoliszt kereste fel (Tit 3,12). 67-ben Rómába ment és ott vértanúságot szenvedett 67-68-ban.

Római Szent Kelemen, Origenész és Euszebiosz szerint Péter harmadik utódja volt Rómában. Tertullianus szerint még Szent Péter szentelte fel. Neve alatt ismerős egy levél, amelyet a korintusiakhoz írt 96 körül. Számunkra a következő mondat jelentős: „Ő (Pál) az egész világon tanította az igazságot, így jutott el nyugat határáig, majd a kormányzók előtt halt vértanúhalált”. A levélben szereplő „nyugat határáig” Spanyolországot jelenti és nem Rómát, amint azt egyesek állították.

Témánkhoz kapcsolódnak az ún. apokrif Péter akták. A Vercelliben felfedezett latin kézirat a Kr. u. 6-7. századból származik. A görög eredeti 190 előtt keletkezett. Címe: Praxeisz Petrou — Péter tettei. Ebben van szó Pál hispániai útjáról: „Mikor Pál egy ideig Rómában tartózkodott és sokakat a hitben megerősített, történt, hogy egy Candida nevű asszony, Quartus felesége, az őrség egyik tagja, aki Pált hallgatta és beszédén figyelemmel csüngve, hívő lett. És azután ő férjét tanította és az a keresztény hitre tért, Quartus Pál tetszésére bízta, hogy a fővárosból oda megy, ahova akar. De Pál azt mondta neki: „Ha ez Isten akarata, ő nekem ezt ki fogja nyilatkoztatni”. És Pál három napig böjtölt és az Úrtól kérte, amire ő alkalmas és arra látomása volt, amelyben az Úr beszélt hozzá: „Pál kelj fel és légy az emberek orvosa Spanyolországban”.

Pál búcsúzásakor már vértanúságáról is szó van: „És amint őt (Pált) hosszasan könnyezve kérték, az égből egy erős hang szólalt meg: „Pál, Isten szolgája, egész életére e szolgálatra van kiválasztva; az istentelen és rossz ember, Néró kezében, szemeitek előtt fog megdicsőülni.”

A következő emlék Muratori kánon néven ismerős. L. A. Muratori a milánói Szent Ambrus könyvtárban fedezte fel, amely egy latin nyelvű 85 sort tartalmazó lista magyarázatokkal az újszövetségi írásokról. Eleje és vége hiányzik. A szöveget 200 körül írták görög nyelven. A témánkhoz tartozó szöveg a 34-39-ig terjedő sorokban található: „Az összes apostol tettei egy könyvben vannak leírva. Lukács a kedves Teofilnak öszszefoglalja, egyenként, ami az ő jelenlétében történt, ahogy Péter szenvedése elhagyásával világos, épp úgy mint Pál utazásának (elhagyásával), aki a városból (Rómából) Spanyolországba ment.”

Nyilvánvaló, hogy az Apostolok Cselekedeteinek könyvéről van szó. Világos azt is, hogy a mű akkor is hiányos befejezése, Péter és Pál sorsa, a hívők között kérdést jelentett. Az író a problémát azzal az utalással igyekszik megoldani, hogy Lukács csak azt foglalta össze, „ami egyenként az ő jelenlétében történt”. Így azután ebben az esetben is csak a jelentés áll, hogy Pál Rómából Spanyolországba ment.

Cezareai Euszebioszt az „egyháztörténet atyjának” nevezik. Görögül írt művének első megfogalmazása 303-ban történt. Pálról a következőket írja: „Lukács pedig, aki az Apostolok Cselekedeteit is írta, azzal a megjegyzéssel fejezi be ezt a művét, hogy Pál két álló esztendeig szabadon élt Rómában és akadálytalanul hirdette Isten igéjét. A hagyomány szerint miután az apostol megvédte ügyét a bíróság előtt, ismét elindult, hogy az igehirdetés szolgálatát végezze, aztán pedig újból visszatért ugyanebbe a városba, hogy vértanúsággal fejezze be életét. Akkor fogolyként írta második levelét Timóteusnak, amelyben utalt egyúttal korábbi védőbeszédére és életének küszöbön álló befejezésére.”

Euszebiosz nem említi Spanyolországot, de tud az apostol kiszabadulásáról a római fogságból és egy negyedik missziós útról. A Timoteushoz írt második levelet Pál ezen élet szakaszához kapcsolja.

Láttuk a hispániai úttal kapcsolatos emlékeket. Meg kell vizsgálni történelmi értéküket.

A pasztorális levelek páli szerzőségét külső és belső érvek alapján tagadják. Viszonylag későn kerültek be a kánonba 180-200 körül. Úgy látszik, hogy a Filemon levél után, egy már létező páli gyűjteményhez lettek csatolva. A belső okok nyelvi és stílusbeli különbségeket hoznak fel. A tévtanítók elleni harc is lényegesen eltér az eredeti páli levelektől. Ezek alapján nem lehet belőlük egy negyedik missziós utat rekonstruálni.

A többi szövegben is feltűnik, hogy csak egyes történelmi adatok felsorolását adják: Róma, Hispánia, Róma, Néró, vértanúság. Csak ezeket az adatokat hozzák minden más információ nélkül, ami egyéni hagyományra menne vissza. A források homályban maradnak és a szövegek egyedi, karakterisztikus mondanivalója hiányzik.

Még egy kérdést vizsgálhatunk meg a témával kapcsolatban: van-e Spanyolországban hagyomány, ami az apostol ottani igehirdetését történelmileg megbízhatóan alátámasztaná. Legendás jellegű hagyományok ismeretesek csupán történelmi megbízhatóság nélkül. Éppen azt nem lehet eldönteni, hogy egy ilyen tradíció átöröklődő hagyományokon nyugszik-e, vagy a Róm 15,24 alapján keletkezett lokálpatriotizmusról van szó.

Eljutott Pál Spanyolországba? Az általunk ismert szövegtanúk ennek bizonyítására nem elegendők. Inkább annak a valószínűségét támasztják alá, hogy a Római levélben tett kijelentésre épülnek, ezt tovább fejlesztik minden önálló információ nélkül. Egyik kutató szerint a Népek Apostolának utolsó életszakaszáról csak ez állítható: Attól a pillanattól kezdve, amikor az Apostolok Cselekedeteinek könyve bezárul, Pál élettörténetére vonatkozólag a hipotézisek tartományába lépünk.

Gyürki László

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu