Tüskés Tibor 70 éves

A gazdag életművel rendelkező író, szerkesztő és irodalomtörténész Tüskés Tibor köteteiről nem először írok méltató sorokat az elmúlt évtizedek alatt. Egyike ő azoknak az irodalmat szívvel-lélekkel szolgáló személyiségeknek, akik híven követik — hogy csak néhány nevet említsek — Babits, Illyés Gyula és Rónay György példáját s életútját: egy teljes emberi létet szentelve a magyar irodalom és kultúra nemes ügyének.

A literatúrát, az írott betűt mintegy a nemzet szolgálatára, fölemelésére fordítani; őrlángot gyújtani méltó művekkel és kiállással, ez a most hetvenesztendős Tüskés Tibor vezérelve és nem leplezett életcélja kezdettől fogva.

A fenti tény rögzítése mellett ezúttal rendhagyó módon, személyes emlékeimmel köszöntöm a jubiláló írót. A múlt ködéből, a hatvanas évek elejéről dereng föl a sugárzó emlék: első levélváltásunk akkoriban a legszínvonalasabb (és ízig-vérig magyar) folyóirat, a Jelenkor szerkesztőjével, Tüskés Tiborral. Utólagos egyeztetés alapján regisztráltuk: egymás korai írásait olvasva afféle komoly, idős professzor alkatú személyt képzeltünk el a másik alakjában, és később harsány örömmel ismertük föl első személyes találkozásunk során, hogy fiatal, derűs (és még minden tekintetben optimista) kor- és pályatársak vagyunk, akik „félszavakból” is megértik egymást.

A Tüskés Tibor által vezetett Jelenkor ma már irodalom- és sajtótörténeti példa. Igényességével, változatosságával, a magyar kortárs-irodalom tehetséges „kitaszítottjainak” bátor befogadásával valóságos mentő oázisává vált irodalmunknak az elnyomó kommunista rendszer évei alatt. Felsorolni is nehéz volna, hogy kik kaptak itt oxigénnel egyenértékű megjelenési lehetőséget (s ezzel együtt megbecsülést, szellemi rangot) Tüskéstől és lapjától. Ez a szerkesztő-író szakértelmével, csalhatatlan judíciumával egy rövid recenzió alapján is fölismerte, ki alkalmas arra, hogy a lap hasábjain vállalja a XX. századi magyar író igazi küldetését és feladatait.

Eme tettek és magatartás mellett a kiemelkedő Tüskés-művekre is emlékeznünk kell: a Kodolányiról, Pilinszkyről, Rónay Györgyről és Nagy Lászlóról szóló, gazdag anyagú monográfiákra; az ország fölfedezését, jobbítását elősegítő, tájakról, helységekről írott kötetekre és tanulmányokra s még számos írásos vallomásra, melyek ennek a sokat szenvedett országnak legfőbb problémáiról, eseményeiről, szellemi nagyjairól — vágyairól s csalódásairól szólnak.

Tüskés Tibor ma is változatlan szellemi erővel és készenléttel, energiájának ökonomikus beosztásával ott áll irodalmi életünk fontos őrhelyén. Kívánjuk, hogy még sokáig álljon ott (a Somogy folyóirat vezetése révén is) — ellenállva viharos szelek tépő markolásainak, s a manapság „divatozó” közönynek, és segítse mindama magyar érték, eszmeiség és személy érvényesítését, fennmaradását, amelyekért és akikért érdemes volt élni és küzdeni ezen a nehezen elviselhető glóbuszon.

Szeghalmi Elemér

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu