Magyarföldi szentek a Térszínház műsorán

Mit kezdhetünk, mi magyarok, a múltunkkal, értékeinkkel? Hogyan tekintsünk Árpád- és újabb kori szentjeinkre? Állítsuk őket talapzatra, hogy kőbe merevedve hirdessék egy régi kor erkölcsiségét? Keretezzük be arcképüket, hogy valahányszor nosztalgikusan rájuk tekintünk könnybe lábadjon a szemünk? Nem — mondja Bucz Hunor, a Térszínház igazgató, rendezője —, ez a halálukat jelentené, holott ők élnek! De az sem volna helyes, ha patikamérlegre tennénk élettörténetük minden részletét, szigorúan kiválogatva belőle a hiteles elemeket. Marad-e egyáltalán valami, ha teljesen kilúgozzuk egy szent történetéből mindazt, ami mitikus?

Képmutogatók - a szent és a profán egysége

A Térszínház társulata — a magyar millennium ihletében — rátalált egy olyan műfajra, bár már korábban is művelték ennek bizonyos elemeit, amely kitűnően alkalmas a szent és a profán, az emelkedettség és a „földhözragadt igazság” egységének bemutatására. Ez a XIII. századból eredő, hozzánk német közvetítéssel a barokk korban eljutott, igen attraktív forma a képmutogatók játékmódja. Arany János még látott ilyen előadásokat — balladáiban tetten érhető a hatásuk — s talán Weöres Sándor is, erre utal a „Képmutogató regös éneke”. Az ezredfordulóra a Térszínház főrendezője és színészei közös munkával újrateremtették a műfajt. Igen alapos kutatómunkát, forráselemzést követően állították össze a Szent Mártonról, Szent István királyról, Szent Imre hercegről, Szent László királyról, Árpád-házi Szent Erzsébetről, Szent Margitról és Szent Kingáról szóló történeteket. Amint a Sinkó Veronika által festett képek újabb, s újabb tábláit kihajtva, felmutatva egyre több mutatkozik meg egy-egy szent habitusából, Isten- és emberszeretetének csodás jelenségeiből, a színészek ajkán, a saját személyes beleélésüktől is hitelesítve bomlik ki magyar szentjeink életének máig ható üzenete, metaforikus mítoszának mind több értelme.

A képmutogatás vegyes műfaj, a képek felmutatása s a próza mellett van benne ének, zene és tánc is. Így művelik ezt a Térszínház művészei is. Az a tapasztalatuk — bemutatták már a „Magyarföldi szentek”-et többek között a Budai Várban, Gödön, a Margitszigeten —, hogy nagyon vonzza az ilyen előadás az embereket. Legközelebb Budán, a Városmajorban, a Nagytemplom mellett mutatják fel a szentek képét, július 1-én, a kiadott programtól eltérően nem 8, hanem este 7 órakor, ingyenes előadásként, a templombúcsúval kapcsolatos ünnepségek keretében. További előadásokat terveznek a nyár folyamán Szegeden és Kecskeméten, s bővül a magyar szentek „képcsarnoka” is, most éppen Szent Szórád és Benedek, magyar Mózes, az egyetlen ortodox magyar szent, s Kapisztrán Szent János legendáit tanulmányozzák.

(Lapzártakor kaptuk a hírt, hogy a III. kerületi önkormányzat ismét ki akarja ebrudalni a Térszínház társulatát az óbudai Zichy-kastélyból.)

– szikora –

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu