 |
 |
 |
 |
2000.augusztus
6. |
.
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
Utak Elindultam megint, egyedül. Szemben a leáldozó nappal, magam mögött hagyva mindazt, ami volt, ami szép, ami fáj… Elmaradt a jelen, sőt a jövő is. Elindultam. Vártam, hogy utánam jöjj. Vártam, hogy nekem add – csak még pár percre a bársony köntösű eget napperzselte csókjaival; a lépteidet magához ölelő utcákat, és a fákat, melyek szemei minket együtt láttak. Nem is sejted, hogy mióta óriássá nőttek bennem a fák, az utcák, a kék egek, a Duna apró kavicsai, - az emlékek- azóta minden éjjel sírok. Olyanok, mint az a rózsa a „A kis herceg”-ben, amelyre annyi, de annyi időt vesztegetett. Mert egyszerre oly fontos lett számomra minden ajándék, amit kaptam. Elindultam, megint egyedül. És tudom, várni fogom, hogy szembe jöjj velem a koraőszt sejtő augusztusban, a ködöktől könnyes novemberben. Mert már nemcsak egy nap, vagy egy hét az idő, mely elválaszt Tőled. A végeláthatatlan utak, melyen szaladok újra – belevisznek az Örökkévalóságba. Bognár Dóra |
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
