Lelki segítséget várnak az óvári hajléktalanok

Mosonmagyaróváron 23-27 közötti a hajléktalan szálló lakóinak száma. Férfipróbáló munka az ellátásuk és kordában tartásuk, és a munkának ez a része rendben is van. Többen az itt lakók közül is rendes partnerei az ellátóknak az elfogadható működés fenntartásában. Mi, „normálisok” gyakran irtózattal tekintünk ezekre az emberekre, mert ápolatlanok, mosdatlanok, olykor rossz szagúak. Bizonytalan múltú és jelenű emberekről van szó, akiknek ma is gyakori látogatójuk a rendőrség.

Gondoltuk-e már, mi mennyivel inkább érdemeltük a jobb sorsot, biztos hajlékot, rendes ruhát, megélhetést: úgy mondják, ezek az emberek gyakran csak egy sima válásnak köszönhetik mostani státuszukat. Hogy a kocsmákban rendre megfordulnak, hogy összeverekszenek olykor, meg az utcán kunyerálnak tőled, tőlem, bárkitől. Na és adunk nekik? Persze vannak szenvtelenek is, akik keveslik, amit adsz.

Egy biztos, a társadalom részei ők, akikért múltunkban is felelősek vagyunk, mert ez az emberi társadalom itt e földön alig-alig korrekt, és nem csoda, hogy ez előtt ők nem kívánnak fejet hajtani. Egy szabadabbnak látszó, saját normájú, de még rosszabb életmód mellett döntöttek, vagy odasodródtak. Akkor is, ők is az új emberség várományosai.

A földi normák szerint most mentálhygiénés szakemberek kellenek vagy a munkájukat kiváltó pénz – különben nem állnak meg a problémák a hajléktalan szálló falai között.

Kik segíthetnének, mint a keresztények.

Emlékezzünk Burián Hildegárdra. Jézusi vérttel soha nem kérdezte: ki vagy, mit vétettél: Csak azt – segítséget adhatok-e?

Médl Sándor

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu