Végvári vitézek Magyarországon

A KALOT negyedik jelmondata - „Önérzetes magyart!” - szellemében rendezték meg július 10-15. Között az idei történelmi tábort Egerben, több mint száz KALOT-ifjú és KALÁSZ-leány részvételével. Kevés olyan időszerű pedagógiai tevékenység van ma Magyarországon, mint a magyarságtudat újjáélesztése a fiatalság körében. Az elmúlt fél évszázad a nemzeti érzésnek még a hajszálgyökereit is iparkodott kitépdesni, az Európa Unió felé vezető erőltetett menet pedig nemzeti identitásunk végérvényes elvesztésének rémképét is elénk vetítheti.

Magyar identitás, magyarságtudat azonban nincsen történelmi tudat nélkül. Ennek a történelmi tudatnak az erősítése volt a célja a korábbi esztendőkben rendezett táborozásoknak is, melynek során a magyar őstörténet, a honfoglalás, a Szent István-i államalapítás, az Anjou királyok és a Hunyadiak korát tanulmányozták a KALOT fiataljai. Történelemórákat tartottak számukra a gyulai, a visegrádi és esztergomi várban.

A végvári életnek mint az egyik legsajátosabb magyar történelmi életformának tanulmányozására Eger vára a legalkalmasabb. Abban az időben Dobó István vitézeinek hősiességétől és diadalától visszhangzott egész Európa. A vármúzeum vezetői kalauzolták a várban és a történelmi időben a fiatalokat. Meg is jegyezte az egyik tizenhat éves KALOT-legény: „Valahogy én is végvári vitéznek kezdtem magam érezni, és ahogy kinéztem a vár egyik lőrésén, szinte magam előtt láttam a török sereget, akik ellen nekünk harcolni kell!” A további előadások aztán rámutattak arra: a törökök ugyan már régen elvonultak, de magyar történelmünk azóta is egyetlen nagy végvári harcnak tűnik: fennmaradásunkért, és egyben a nyugati kereszténység és kultúra védelmében.

A XX. század sem volt más, mint egyetlen nagy végvári harc az életben maradásért. Ezért haltak sok százezren hősi halált a két világháborúban – a másodikban éppenséggel sok tízezren KALOT-legények közül. Ezért haltak meg az ’56-os szabadságharcosok is. Ők is mind „végvári vitézek” voltak. Nem restelljük azonban „végvári vitézként” emlegetni Apor Vilmos püspököt sem, aki magyar nők védelmében halt vértanú halált. Végvári vitézként szenvedtek meghurcolást főpapjaink, Mindszenty bíborossal élükön, — méltó utódaikként a muhi és mohácsi csatában hősi halált halt püspökeinknek. (A mohácsi csatában hét magyar püspök vesztette életét.)

De végvári hőstetteket hajtottak végre magyar és keresztény kultúránk nagyjai is. egyéb képviselői is. Érdekfeszítő előadásokat hallhattak a résztvevők Czakó Istvántól, az egri bazilika plébánosától, és Belme László görög katolikus lelkésztől, akit nemrégiben választottak be a KALOT elnökségébe, aki tíz gyermek boldog édesapjaként életével is példát ad az önpusztító magyar társadalomnak az életerős nemzet megteremtésére. Ennél bátrabb, vitézibb tettet alig lehet elképzelni a mai Magyarországon. Az előadók mellett dicsérendő a résztvevők aktivitása is, akik az esti „ki mit tud?” versenyeken mutatták be versmondói, zenei és színészi képességeiket. Viszontlátásra jövőre a nagyságos fejedelem várában: Sárospatakon. Addig is Krisztus Jézus jó katonájaként (2 Tim 2,3) harcoljátok a jó harcot, a végvári vitézek hősiességével, hogy készséges lélekkel tudjátok majd befogadni II. Rákóczi Ferenc háromszáz éves üzenetét: „Istennel a hazáért és a szabadságért!”

P. Bálint József SJ
KALOT-lelkész

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu