Uj Ember

2000.augusztus 6.
LVI. évf. 32. (2715.)

.

Főoldal
Lelkiség
Katolikus szemmel
Shelley és az ateizmus
Egy műfordító jegyzetfüzetéből
Jegyzetlap
Jelentés egy szentbeszédről
(ezerötszáz gyors) Szabadság
Élő egyház
Végvári vitézek Magyarországon
Személyi változások a Veszprémi Főegyházmegyében
A Szent Korona másolata
Az Egri Főegyházmegye személyi változásai
És harangszót küld a magas égig...
Szent Jobb
Adományozóink
Élő egyház
Ami ötven éve elképzelhetetlen lett volna
Az Agca-dosszié
Fórum
Ki festette az esztergomi várkápolna falképeit?
Beszélgetés Prokopp Mária művészettörténésszel
Fórum
(A lélek szótára) Csoda
Az olvasó írja
A hűvösvölgyi Magyar Szentföld — gyermekszemmel
Szilánkok
Búcsú Magyar Ferenctől
Az utolsó aranyág
Gyulay Endre szeged-csanádi püspök levele)
„Hogyha majd egy furcsa órán…”
Pilinszky János sorai
Magyar Ferenc: Megtalált dallam
Olvasónapló
A búcsúk kézikönyve
Kultúra
Három sors
Emlékezés egy szerkesztő főpapra
(1769-1835)
A levél
Dédapák
Öt haik
Otthonok
Az út követése
Ifjúság
Benne élünk
Gondola
Egerszalók jelene és jövője
Kerényi Lajos atyával beszélgettünk az egerszalóki ifjúsági lelkigyakorlaton
Utak
Mozaik
Lelki segítséget várnak az óvári hajléktalanok
Kárpát-medencei cserkésztalálkozó
Szent Bertalan fája
Szent Filoména
Az olvasó írja Soproni zarándokutak
Újra itt az ÜnnepLap!
Rejtvény
.

Életige - augusztus

„Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön nem fog éhezni, és aki bennem hisz sohasem szomjazik meg.“ (Jn 6,35)

János leírja evangéliumában, hogy Jézus a kenyérszaporítás után, Kafarnaumban tartott nagy beszédében többek között ezt is mondta: „Ne azért az eledelért fáradozzatok, mely veszendő, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet majd az Emberfia ad nektek.“ (Jn 6,27)

Hallgatóinak egyértelmű, hogy a mannára utal, mely egyben a „második“ mannára való várakozást is jelenti, mely a Megváltó eljövetelekor száll majd alá a Mennyből.

Nem sokkal ezután, ugyanebben a beszédben Jézus úgy mutatkozik be a tömegnek - mely még nem érti Őt -, hogy Ő maga a Mennyből alászállott igazi kenyér, s ezt a hitünkkel kell elfogadnunk:

Jézust már úgy látjuk, mint a kenyeret. Ez ugyanis földi életének legfőbb célja. Kenyérré lenni, hogy megegyék. Kenyérré lenni, hogy átadja nekünk életét, hogy önmagává formáljon minket. Eddig tehát világos ennek az Igének a lelki tartalma, az ószövetségi vonatkozásaival együtt. Szavai azonban titokzatosabbá és kellemetlenebbé válnak, amikor Jézus ezt mondja magáról: „A kenyér pedig, amit én adok, az én testem a világ életéért“ (Jn 6,51) és „Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek“. (Jn 6,53)

Az Eucharisztia hírüladása ez, mely sok tanítványt megbotránkoztatott és eltávolított Jézustól. De épp ez a legnagyobb ajándék, melyet Ő az emberiségnek akar adni: saját jelenlétét az Eucharisztia szentségében, mely betölti a test és a lélek szomjúságát, s a Jézussal való bensőséges egység által az öröm teljességében részesít minket.

Ha e kenyérrel táplálkozunk, nem vágyunk semmilyen más eledelre. Minden szeretet és igazság utáni vágyunkat kielégíti az, aki maga a Szeretet, aki maga az Igazság.

E kenyér tehát Vele táplál már itt lent, de azért kaptuk, hogy a bennünket körülvevő emberiség lelki és fizikai éhségét csillapítsuk.

Krisztus üzenetét nem annyira az Eucharisztia által ismeri meg a világ, hanem sokkal inkább a keresztények életéből, akik az Oltáriszentségből és az Igéből táplálkoznak, akik életükkel és szavaikkal adják hírül az Evangéliumot, s ez által teremtik meg Krisztus jelenlétét az emberek között.

A keresztény közösség élete az Eucharisztiának köszönhetően válik Jézus életévé, vagyis olyan életté, amely képes Isten szeretetét és életét adni a többieknek.

A kenyér hasonlatával Jézus megtanít minket a felebarátunk iránti szeretet legigazibb, „legkeresztényibb“ módjára.

Mit jelent ugyanis szeretni? Szeretni annyit jelent, hogy „eggyé válunk“ mindenkivel, eggyé válunk mindabban, amire a többiek vágynak, a legkisebb és a legjelentéktelenebb dolgokban, azokban is, melyek számunkra kevésbé fontosak, de a többieket érdeklik.

Jézus azáltal, hogy kenyérré lett számunkra, ragyogó példáját adta ennek a szeretetnek. Kenyérré válik, hogy belépjen mindenkibe, hogy ehetővé váljék, hogy eggyé váljon mindenkivel, szolgáljon, szeressen mindenkit.

Egyszóval, váljunk eggyé mi is, egészen addig, hogy egy falat kenyér legyünk a másik számára.

Ez a szeretet: oly módon eggyé válni a többiekkel, hogy érezzék, hogy szeretetünk táplálja őket, hogy megvigasztalja, felemeli és megérti őket.

Chiara Lubich

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu