 |
 |
 |
 |
2000.augusztus
6. |
.
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
Vidor Miklós Három sors A kútkáváig volt már azzal, hogy valahány eltört korsót az ő rovására írjanak. Egy szép nap meg is mondta a korsónak: Tudod mit, ne járj ki többet hozzám. Épp eleget hordtad a vizemet, küldd ki magad helyett ezentúl a vödröt. Másnaptól a vödör járt ki hozzá, ő nem olyan törékeny jószág. A kút tőle hallotta meg később, hogy a korsó a konyhában fejezte be pályafutását. Nem is ejtették le, a háziasszony véletlenül nekilódította a nagy mosófazekat. A kút elégtétellel állapította meg: – No ugye, attól hogy nem járt ki többé hozzám, még nem vált halhatatlanná! A vödör akkoriban ütött-kopott portéka lett már a sok használattól, maga is láthatta, valahányszor megmerítették odalenn a kút vizében. Egyre szomorúbban bukkant föl a napvilágra. Aztán irgalmatlanul rákerült a sor, hogy sutba dobják, arra sem érdemesítették többé, hogy a kútra vigyék. Útjában volt már mindenkinek a házban, végül a szemétdombra került. Onnan nézte végig, hogy idegenek lepik el a kertet, vízvezetéket szerelnek be a házba. A kúttal nemigen törődött már senki. Egyszer csak észrevétlenül beomlott. |
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
