 |
 |
 |
 |
2000.augusztus
6. |
.
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
Ki festette az esztergomi várkápolna falképeit? Beszélgetés Prokopp Mária művészettörténésszel A millenniumi építkezések, feltárások, kutatások, restaurálások bizonyára több rejtélyre válaszolnak, amelyek a hazai történelmi, művészeti hagyatékban mindmáig tisztázatlanok. Az esztergomi – hányszor megcsodált! – várkápolna, melyet Telegdi Csanád, a nagy műveltségi érsek építtetett, majd kifestetett, a festő kilétét veti fel. A tájékozódó-látogató Prokopp Mária művészettörténészhez fordul, aki a várkápolna falkép-örökségét, művészettörténeti értékét, s ezzel karöltve hazánk és Európa művészetének múltbeli összefüggéseit kutatja-nyomozza...
– A dolgok közepébe vágva: a kérdéses itáliai festő közelebbi meghatározásához akkor juthatunk el, ha az ebben az évben megkezdett várkápolnai falképek letisztítása befejeződik. A Wierdl Zsuzsa művész-restaurátor vezette munkálatok kiváló garancia a rejtély megközelítésére… Telegdi Csanád érsek a műtörténetben is fémjelzett főpap. Már egyetemi tanulmányai során megismerhette Padova és a környék 1300 körüli művészetét, és 1330-tól tizenkilenc évig mint a magyar egyház feje és a király után a legfőbb világi méltóság birtokosa többször járt Itáliában, főként Nápolyban töltött hoszszabb időt 1333-34 és 1343-44-ben. De volt Firenzében s számos helyen Velence, Nápoly között. Módjában állt személyes kapcsolatba lépni művészekkel s nekik megbízásokat adni. Nos, ezek közül a művészek közül került ki a kérdéses mester is. Hazánkban ma ezek a falképek az egyetlen képviselői az Anjou-kor királyi palotái és templomai falfestészetének. Tanulmányaiban a várkápolna középponti helyet foglal el…
A gótika első és magas művészi színvonalú építészeti emléke ez. III. Béla király építtette a XII. század végén, aki Szent István esztergomi várát alapjaitól megújította éppen úgy, mint az ország társadalmi-gazdasági-kulturális életét, és ezzel Magyarországot a kortárs Európa legjelentősebb országai közé emelte. A várkápolnát az építést követően, gazdag falkép dísszel ékesítették. Ebből keveset ismerünk. A legépebb ábrázolás a szentély falának lábazati zónájában látható festett korongos motívum, benne lépő oroszlán az Életfával. A XIV. században új, ugyancsak magas művészi színvonalú festészeti díszt kapott a kápolna. Ennek emlékei maradtak fenn nagyobb számban a kápolna 1600 körüli, a török ostrom alatti beomlása után. Ezt tárta fel 1934-37-ben a Műemlékek Országos Bizottsága, és restauráltatta a kor legjelesebb olasz falkép-restaurátorával, a milánói Marco Pelliccioli-val. A II. világháború után újabb állagmegóvásra, restaurálásra volt szükség a falképek megtartása érdekében. Az akkor világszerte használt műanyag-bevonat azonban sokat ártott a freskóknak. Most abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a millenniumra Esztergomnak juttatott állami támogatásból megszabadíthatjuk ettől a káros felülettől a képeket, és ismét az eredeti felület lesz látható. A XIV. századi kifestésre az Árpád-ház kihalását követő trónviszályok pusztításai miatt volt szükség. Az új uralkodóház, a nápolyi Anjouk, hatalma megszilárdításának fontos eszköze volt a királyi reprezentáció. A visegrádi székhely Duna-parti pompás palotának kiépítésével párhuzamosan az ország főemberei is, így elsősorban a magyar egyház mindenkori feje, az esztergomi prímás-érsekek, akik az Anjou-ház legfőbb támogatói és a királyi udvar legjelentősebb tisztségviselői voltak, rangjukhoz méltó, európai színvonalú székhelyet létesítettek Esztergom szent hegyén. Ekkor lép előtérbe Telegdi Csanád (1330-49) esztergomi érsek, aki a vár alatti érseki városban is több templomot építtetett. E nagy építőtevékenységet jól igazolja a régészeti feltárások gazdag és magas művészi színvonalú, faragott és festett kőanyaga. A várkápolna falképeiből töredékek maradtak ránk… – Jelentős töredékek! A 13x6 m nagyságú kápolna két, közel egyenlő részre oszlik, a négyzetes hajóra és a nyolcszög öt oldalával záródó szentélyre. A hajó három oldalfala több méter magasságban áll, rajta a falképek láthatók. Itt, a közel másfél méter magas festett függöny-motívum felett, négykaréjos keretekben nyolc szent férfi mellképe kapott helyet, akik könyvet tartanak a kezükben. Az idős és fiatal szentek apostolokat ábrázolnak. Az itáliai kora reneszánsz festészetben, főképpen a sienai Duccio művészetéből jól ismertek az apostolok szakállas-szakálltalan ábrázolásainak ritmikus váltakozásai, kissé később, de még a XIV. században festett felszentelési keresztek, valamint a gyertyatartók helyei, amelyek a templomszentelés liturgiájában az egyház pilléreit jelentő apostolokat idézik.
A mellképek négykaréjos keretben láthatók. A XIII. század elejétől a francia gótikus szobrászatból jól ismert ábrázolás ez. Itáliában a XIV. század elejétől terjedt el. Giotto a turisták által is jól ismert padovai Scrovegni kápolna freskó-díszében az 1300-as évek elején ilyen keretekben ábrázolta az evangélisták mellképeit. Az esztergomi várkápolnában, a hajóban, nyolc apostol kapott helyet, a további négy a szentélyben állhatott, amely a török támadás során teljesen beomlott. Így, csak feltételezhetjük, hogy a két főapostol: Szent Péter és Pál, valamint a két evangélista apostol: Máté és János a hajó ábrázolásaihoz hasonlóan, karéjos keretekbe foglalt mellképek alakjában jelentek meg a szentélyben. A XIV. századi itáliai festészetben általános gyakorlat, hogy a szentély főfalán vagy felette, az oltár feletti boltsüvegen, a Majestas Domini: Isten dicsőségének ábrázolása jelenik meg a Jelenések könyvének leírása szerint. Az esztergomi várkápolna szentélyének főfalán ez az ábrázolás állt, mint ahogyan ma is látható az egykorú zágrábi püspöki palota kápolnájában. Alakját angyalok kísérhették. A kápolna két következő, rézsűs falszakaszát ablakok törik át. A következő két-két falszakaszon két-két apostol mellképe kaphatott helyet. Felettük további figurális ábrázolások lehettek. Ezek valószínűleg Jézus gyermekségének főbb jeleneteit mutatták be, mint az Angyali üdvözlet, Jézus születése és a Királyok imádása. A várkápolna oldalfalainak felsőbb része, a boltozattal együtt beomlott a török háborúk idején. A törmelékből előkerült festett kövek figurális ábrázolásai arra engednek következtetni, hogy az apostol-mellképek felett, a hajóban, nagyobb kompozíciók kaptak helyet. A töredékeink, amelyek Júdás áruló csókját, Malkus, a főpap szolgájának fülét levágó Péter apostol energikus mozdulatát ábrázolják, továbbá a halott Krisztus arcához boruló Mária fejét megőrző freskótöredék Passió-képekre engednek következtetni. Az északi mellékkápolnában Jézus feltámadásának töredékes ábrázolását látjuk a nyugati falon. Jézus, jobbjában a feltámadási zászlóval, éppen kilép a márvány szarkofágból. További töredékünk a „Ne érints engem!” jelenetre utal, amely, talán a Feltámadás kép felett, annak mintegy a hátterében jelenhetett meg. A felfelé néző, kezüket szemük elé tartó férfifejek, minden valószínűség szerint Jézus mennybemenetele-kép apostolait ábrázolják. A Máriát koronázó Krisztus fejét és két karját ábrázoló részlet, és a karjait a mellén keresztbe tevő Mária ábrázolása kétségtelenül Mária mennyei koronázásának jelenetéhez tartozott. A figurális festett kövek között van még egy töredékes feliratot őrző emlék: balra forduló, feltartott jobb kar, arany-szegélyű fehér ruhába öltözve, a kézfej három első ujja üdvözlő gesztussal előre mutat, a másik kettő behajlítva. A kéz előtt és fölött, négy sorban néhány gótikus felirat látható a kék háttér előtt. A felirat a Biblia Királyok I. könyve 9,3 versére egészíthető ki: „Megjelent neki az Úr, amint megjelent neki Gabaonban és mondta neki: meghallgattam imádat és kérésedet, és megszentelem ezt a házat, amelyet építettél.” Itt a kápolnában ez a felirat kétségtelenül Telegdi Csanád érsekhez szól. Valószínűnek tartjuk, hogy az Isten üzenetét, áldását közvetítő angyal ábrázolásával szemközt, — akinek csak a jobb karját látjuk —, térdelt Csanád érsek, kezében a kápolna modelljével, amelyet teljesen megújított a pompás kifestéssel. Tóth Sándor |
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
