 |
 |
 |
 |
2000.augusztus
6. |
.
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
Az Agca-dosszié Nemrégiben - amint erről mi is hírt adtunk - az olasz köztársasági elnök kegyelemben részesítette Ali Agcát, aki 1981-ben, a római Szent Péter téren merényletet követett el II. János Pál pápa ellen. A Famiglia Cristiana című olasz katolikus hetilap június 25-i száma „Az Agca-dosszié” címmel közölt interjút Marina Magistrelli ügyvédnővel, aki az utóbbi években Agca jogi képviseletét ellátta.
Ügyvédnő, hogyan került ön ebbe a történetbe? - Kaptam egy táviratot, amelyben arról értesítettek, hogy rám esett Agca választása, és sürgős szükség van a jelenlétemre. Hozzá kell tennem, hogy a hírt csapásként fogadtam. Miért? - Szakmai szempontból semmi problémát nem jelentett. De magánemberként föltettem magamnak a kérdést: helyes-e, hogy a pápa merénylőjének érdekeit képviseljem. Abban az időben az anconai Katolikus Kiadó elnökhelyettesi tisztségét töltöttem be, azelőtt hitoktatóként is tevékenykedtem. Nem magától értetődő, hogy védjük, azt, aki a pápa életére tört. Hogyan oldotta meg ezt a konfliktust? - Beszéltem róla a gyóntatómmal. És ő azt mondta, hogy nincs ebben semmi rossz, sőt… Milyen koncepcióval látott munkához? - Még kíváncsiságból sem érdekelt a történelmi igazság. Ennek kiderítése a történész kutatók feladata. Nekem az volt a dolgom, hogy kieszközöljem egy életfogytiglani börtönre ítélt rab számára a büntetés enyhítését. Erre vannak megfelelő törvények, a kérdés csak az volt: lehet-e azokat alkalmazni ebben a konkrét esetben. Agca tíz éven át volt magánzárkában. Nem tartja ezt abszurdnak? - De igen. Agca azonban nem egy „átlagos eset”, nem illik bele semmiféle sémába. Hogyan viselkedett önnel szemben? - Bár ő választott ügyének képviseletére, kezdetben mégis igen gyanakvó volt. Ez a tulajdonság jellemzi egyébként egész személyiségét. Az ügyvéd azért kellett neki, hogy rajta keresztül elérje célját. Manipulálni is próbált, ami bosszantott és rosszul is esett. Aztán megmagyaráztam neki, hogy a szabályokat én diktálom. Agca nem bízott meg Önben? - Azt hiszem, soha senkiben sem bízott meg. Viselkedését természetesen az a tény is befolyásolta, hogy huszonegy évet töltött börtönben részben Török-, részben Olaszországban, mindig egyedül. De nagyon intelligens ember, és hamar belátta, hogy az együttműködése nélkül nem tudok segíteni neki. Ali Agcának voltak igen különös megnyilvánulásai… - Nem tudom, miért tett mindenféle zavaros nyilatkozatokat. De aztán azt mondtam neki: ebből elég. Azt az interjút követően, amelyet a pápa fatimai utazásakor adott a televíziónak. Azt mondtam neki: „Ne játszd meg a teológust. Te Isten fatimai tervében a rosszat képviseled. Maradj csöndben!” Hogyan jellemezné védence pszichikai állapotát? - Nem őrült, de húsz év börtön - különösen ilyen körülmények között - mindenképpen megviselte. Beszélt a merényletről? - Magától nem. De egy bizonyos ponton elkezdtem sürgetni, hogy igyekezzék tisztázni a dolgokat - legalább a történelemkönyvek számára, különben soha nem kaphat kegyelmet. A kihallgatások során mindig a maga igazát ismételgette, majd egyszer hozzátette: „Olaszországban senkit sem érdekel egy egyszerű igazság.” A per minden dokumentuma az összeesküvés tézisét támasztja alá. Erről mi a véleménye? - Én hiszek az egyszerű igazságban. Azt is megértem azonban, hogy a bírák számára nehéz ezt elfogadni. Agca a börtönben soha semmilyen tevékenységben nem vett részt. Attól félt, hogy netán megölik? - Nem, soha nem félt tőle. Amikor egyszer rákérdeztem, azt válaszolta: bolondság. Ön mikor kopogtatott legelőször a Vatikán kapuin? - 1996-ban. Megírtam, hogy szeretném kifejteni védelem álláspontját. Ki válaszolt? - Re érsek, helyettes államtitkár. 1996. február 1-jén kelt levelében ezt válaszolta, forduljak Vatikánváros Bíróságának elnökéhez, Giuseppe Dalla Torre úrhoz. Miért a Vatikánnál kopogtatott először, és nem az olasz hatóságoknál? - Mert a pápa a sértett fél, és egyben ő a Vatikán állam feje is. Ha nem lenne a lateráni egyezmény, a Vatikánnak kellett volna ítélkeznie. Az olasz állam tehát csak megbízásból folytatta le a pert. Ezért fontos a Szentszék álláspontja, amely nemcsak a megbocsátásra vonatkozik. Az olasz kormány részéről kihez fordult? - Az igazságügyi minisztériumhoz. Formálisan, mint bárki fogoly esetében. De semmi sem történt. Közben az Egyesült Államokból hazaérkezett Baraldini (az USA-ban elítélt és börtönbe zárt olasz baloldali terroristanő), illetve Olaszország kiadta a kurd Ödzsalant. Elbátortalanodtam, majd elhatároztam, hogy túllépek a formalitásokon és jogi utakon. Hogyan tette ezt? - Minden országgyűlési képviselőhöz eljuttattam egy memorandumot. Tudjuk, hogy az igazságügyi miniszter már előzőleg kikérte a Vatikán véleményét, és megkapta annak jóváhagyását. - Így igaz. Én azonban meg voltam győződve róla, hogy nagyobb nyomás nélkül semmi sem történt volna. Tudom, hogy a pápa már többször szóvá tette: miért van Agca még mindig börtönben. És azt is tudom, hogy a Vatikánban egyesek nem értettek egyet a Szentatyával. „Agcának beszélnie kell” – mondották. Mi billentette ki a mérleg nyelvét Agca javára? - A jubileum. Egyes bírák szerint a Vatikán csak kevéssé működött együtt az olasz hatóságokkal. - A Szentszék mindig következetesen cselekedett: Olaszországé a jogi illetékesség, Vatikáné a megbocsátás. És amikor Itália kikérte döntéséhez a jóváhagyást, azonnal megkapta azt. A Szentszék segítette Agcát a börtönben? - Nem. Agca tökéletes szegénységben élt. Nem volt pénze. Többször írt a pápának, a fontosabb utazások idején is. 1999. február 24-én így írt például: „Alázattal és mindig tudatában súlyos felelősségemnek, irgalmas cselekedetre kérem Önt, arra, hogy járjon közbe az olasz hatóságoknál. A kiengesztelődésnek, a bűnök megbocsátásának és a büntetések elengedésének szentelt 2000-es jubileumot megelőző időszakban úgy vélem, kérésemet elfogadhatja, mint egy olyan személy könyörgését, aki nem akarja kivonni magát az igazságszolgáltatás alól, aki fizetett, és továbbra is fizetni fog tettéért hosszú éveken át, de aki mindössze azt kéri, hogy némi reménye lehessen.” A pápa válaszolt Agcának? - Nem személyesen. Az anconai börtönben nem találtak semmit a pápa kézírásával. A vatikáni államtitkárság válaszolt, a szokásos formális módon. A kegyelmet az ön sikerének könyvelhetjük el? - Csak részben. Az ügy végső gyorsítása a Vatikán és a jelenlegi igazságügy-miniszter érdeme, aki realista . Bízott benne, hogy Agca kegyelmet kap? Július 9-re, a börtönök szentévi napjára vártam a kegyelmet. V. R.
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
