 |
 |
 |
 |
2000.augusztus
6. |
.
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
Emlékezés egy szerkesztő főpapra (1769-1835) Horváth János székesfehérvári püspök munkásságát halála évében két paptársa értékelte; Guzmics Izidor bakonybéli apát, „Emlékbeszéd”-e a Magyar Tudós Társaság ülésén hangzott el, és Szalay Imre veszprémi kanonok emlékezése egyazon évben két kiadást tett szükségessé. E nagy tiszteletet érdemlő püspök életrajzi adatait Szalay Imre írta meg: „1769-ik évi november 4-e láttatá Horváth Jánosunkkal az első napot, középsorsú de istenfélő becsületes szüléinek még nem is sejdíthető reményére, de mégis szívemelő örömére... Zala Vármegyének... Csicsó nevű helységében.”Jankó Ádám községi lelkész figyelt fel Horváth tehetségére. Bajzáth József veszprémi püspök anyagi támogatásával tanult a pápai és veszprémi gimnáziumban, hittudományt Pozsonyban. 1792-ben pappá szentelték. 1830-ban székesfehérvári megyés püspök. Szolgálatának állomásain legfőbb célja volt az iskolai tanítás és egyházi nevelés színvonalának emelése. Közéletben is részt vett, előadó 1829-től az udvari magyar kancelláriánál. Az Akadémia alaprajzát szerkesztő bizottság választmányi és tiszteleti tagja 1823-ban. A székesfehérvári papnevelő intézetben a hazai törvény tanszékét állította fel. Elrendelte a katona növendékeknek a magyar nyelv tanítását. Nagyon gazdag egyháztörténeti és teológiai tudományos munkássága mellett egyik legnagyobb vállalkozása, hogy megindította és szerkesztette a legelső magyar nyelvű katolikus folyóiratot, címe: „Egyházi Értekezések és Tudósítások”. Megjelent Veszprémben 1820-tól 1824-ig évenként négy-négy számmal. Az első szám címképét Kisfaludy Károly rajzolta, Renner Ferenc metszette. Felhők felett sugárözönben géniusz lebeg, jobbjában a magyar címert, baljában babérágat tart. A későbbi évfolyamok címképrajzolói ezt a motívumot megtartva, csak a géniusz arcán, lebegésének mozdulatán és a felhők fodrozásán változtattak. A folyóirat megindítását Horváth János 1813 óta tervezte. Pápay Sámuel ekkor írta Kazinczy Ferencnek: „Az az időszaki írás, mellyet fő tiszteletre méltó Barátom Kánonok Horváth kívánna előmozdítani, még eddig puszta pium desiderium (kegyes óhajtás)”. Horváth 1816-ban már közölte Virág Benedekkel: „A jövő esztendő kezdetével az Egyháziak Baráttyát eresztem ki, ez időszaki írás lészen”. Elhatározását megerősítette, hogy tudományos munkásságát a nagytekintélyű Kazinczy Ferenc figyelemre méltatta: „Gyönyörűen olvastam… az értekezéseit. Engem szeretettel tölt el az eránt, akit eddig csak tiszteltem”. Az első szám bevezetéséből megtudjuk, hogy a folyóirat tartalma „Értekezésekre és Esmértetésekre oszlik fel”. Horváth János kérésére Verseghy Ferenc (1752-1822) elfogadta a „meghívást az öszvedolgozásra”. A legtöbb tanulmányt a szerkesztő és Verseghy Ferenc írta, az írók különösen dunántúli személyiségek voltak. Verseghy célja a templomi énekek „megnemesítése”. Saját versei mellékletek az első évfolyamhoz: „Az Oltári Szentség imádása… kottával orgonára”, és „Új esztendő napján… kottával”. A Stabat Mater latin ének parafrázisát mellékelte az 1821-es évfolyamhoz. „A keresztfa mellett álló Szűz Anya…” kottával. Verseit megzenésítette „Seiler József a Budai Várnak fő templomában a Chorus elöljárója s a nemzeti oskolának musikamestere. Verseghy Ferenc magára vállalta a szerkesztés valamennyi munkáját is. Halála után, 1823-tól még két évig Horváth János egyedül szerkesztette a folyóiratot, de 1825-től mikor az egyházi, püspöki szolgálatán kívül a pozsonyi országgyűlésen hozzászólásaival is részt vett, a szerkesztői munkához már nem jutott ideje. Ezért 1824-ben az Egyházi Értekezések és Tudósítások című folyóiratot az év negyedik számával meg kellett szüntetnie. Horváth János püspök 66 éves korában, az országgyűlés napjaiban, Pozsonyban, 1835. január 16-án halt meg. Busa Margit |
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
