Hitéhez és magyarságához mindvégig hű maradt

Végső búcsú Magyar Ferenctől

Solymáron július 29-én vettek végső búcsút családtagjai, tisztelői, barátai, munkatársai a nyolcvanöt éves korában, július 13-án elhunyt Magyar Ferenctől, az Új Ember nyugalmazott felelős szerkesztőjétől. Sok százan jöttek el – az ország távolabbi részeiből is: egyháziak és világiak egyaránt – hogy szentmise keretében adjanak hálát életéért, munkásságáért a Teremtőnek, részt vegyenek búcsúztatási szertartásán, és elkísérjék őt utolsó földi útján.

Fotó: Cser István

A templom mögötti téren – a ravatal közelében felállított oltárnál – Takács Nándor székesfehérvári püspökkel együtt Keszthelyi Ferenc váci megyéspüspök, valamint Beer Miklós esztergom-budapesti és Bíró László kalocsa-kecskeméti segédpüspök, és mintegy harminc pap (köztük Tarjányi Zoltán, lapunk jelenlegi főszerkesztője) közösen mutatta be a szentmisét.

A bevezetőben Takács Nándor röviden fölidézte az elhunyt életútját és a magyar katolikus egyház érdekében a sajtón keresztül és közéleti szerepvállalása révén kifejtett tevékenységét. A szentmise homíliájában az Új Ember szerkesztőbizottságának elnöke, Bíró László a hitéhez és magyarságához mindvégig hűséges, családjáért, munkatársaiért és a rábízott ügyekért felelősen dolgozó, Isten országáért és a földi haza javáért mindenkivel szót érteni igyekvő emberként emlékezett meg Magyar Ferencről.

A szentmisét követő beszentelési szertartást Bíró László püspök végezte.

Az Új Ember és a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége nevében Kipke Tamás búcsúzott a „a magyar katolikus újságírás Nagy Öregjétől”, akitől a mai középkorúak közül sokan a mesterség szakmai és erkölcsi tudnivalóit tanulták. Realizmusát említve hangsúlyozta, hogy bár két lábbal állt a földön, de mindig magasabbra tekintett. Magyar Ferenc olykor – nem ritkán munkatársai meg nem értésétől is kisérve – vállalt hálátlan feladatokat is a nagyobb jó érdekében, de ezeket sosem erőltette rá másokra. Igazi szerkesztő volt, aki nemcsak a maga emberi hangú, igazi írói erényeket is megcsillantó írásaival, hanem a mások cikkeinek közlésével is ki tudta fejezni azt az üzenetet, amelynek hirdetésére vállalkozott.

Enczmann László polgármester Solymár község köszönetét fejezte ki mindazért, amit a településért tett Magyar Ferenc. Széles körű kapcsolatai révén elakadt fejlesztések ügyét tudta mozgásba hozni, részt vállalt a falu kulturális életében, ösztönözte és támogatta a hagyományőrzés igyekezetét. Az egyházközség képviselőtestülete nevében szóló Dauner Henrik megemlékezett róla, hogy Magyar Ferenc húsz éven át aktív tagja, további húsz esztendeig pedig világi elnöke volt a képviselőtestületnek – nemcsak az országos, hanem a helyi ügyeket is a szívén viselte: a plébániaépítéstől kezdve a felnőtt hitoktatásban való részvételig, amelyben a legutóbbi időkig aktív szerepet vállalt. Illésy Mátyás plébános János evangéliumát idézve elmondta, Magyar Ferenc úgy távozott ebből a világból, hogy a tanítást és az örömhírt, amelyet maga is kapott, továbbadta: életével és munkájával. Már nagyon gyenge volt, mégsem engedte, hogy a pap vigye el hozzá az Oltáriszentséget. Utolsó erejét öszszeszedve maga akart átmenni a templomba. Készült az utolsó útra.

A temetőben Bálint József jezsuita szerzetes Magyar Ferencnek a KALOT-ban betöltött szerepét méltatta rövid beszédében, majd az imádságokat követően Magyar Ferenc testét – a feltámadásba vetett hit megvallása után – visszaadták a földnek.

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu