Börtönlelkészi szolgálat
Munka- vagy megbízási szerzõdés a lelkészekkel
A magyar börtönökben, várbörtönökben szinte az államalapítás óta, különösen a polgári átalakulás 1856-tól kezdõdõ börtönépítései után jelen voltak a papok, szerzetesek, lelkészek, a nõi börtönökben az apácarendek tagjai, akik részt vettek a fogva tartottak vallásgyakorlási igényeinek kielégítésében, egészségügyi ápolásában, személyiségük pozitív irányú változtatásában.

A pápa a Dominus Jesus dokumentumról

Október 1-jén délben az Úrangyala elimádkozásakor mondott beszédében a Szentatya megfogalmazta véleményét a közelmúltban közzétett Dominus Jesus kezdetû nyilatkozatról: A Jubileumi Év csúcsán ez a dokumentum, amelyet különleges formában jóváhagytam, minden keresztényt arra akar felszólítani, hogy újítsa meg Jézushoz való csatlakozását a hit örömében, egyhangú tanúságot téve arról, hogy Jézus ma is és holnap is „Az Út, az igazság és az élet.” Hitvallásunk Krisztusról, aki az egyetlen Fiú, és akinek révén mi magunk látjuk az Atya arcát, nem önhittség, amely megveti a többi vallást, hanem örömteli elismerése annak, hogy Krisztus megmutatta nekünk magát, anélkül, hogy ezt mi bármiféle módon kiérdemeltük volna. Krisztus ugyanakkor arra kötelezett el bennünket, hogy továbbra is adjuk át másoknak azt, amit kaptunk és közvetítsük az ajándékot, mivel az ajándékba kapott igazság és szeretet, amely Isten, minden emberé. Péter apostollal valljuk, hogy „nincsen üdvösség senki másban.” A Dominus Jesus nyilatkozat — a II. vatikáni zsinat nyomán — azt mutatja meg, hogy ez nem fosztja meg a nem keresztényeket az üdvösségtõl, hanem végsõ forrását Krisztusban jelöli meg, akiben Isten és az ember egyesülnek egymásban. Isten mindenkinek megadja világosságát, belsõ és külsõ helyzetének megfelelõen, és üdvözítõ kegyelmét az õ általa ismert utakon. A dokumentum rávilágít az alapvetõ keresztény elemekre, amelyek nem akadályozzák a párbeszédet, hanem mutatják annak alapjait, mivel az alapok nélküli dialógus hamarosan puszta szófecsérléssé fajulna el. Ugyanez vonatkozik magára az ökumenizmus kérdésére is. Ha a dokumentum a II. vatikáni zsinattal együtt azt nyilatkozta, hogy „Krisztus egyetlen egyháza a katolikus egyházban él tovább”, ezzel nem azt akarja kifejezni, hogy kevéssé tiszteli a többi egyházat és egyházi közösséget. Ehhez a meggyõzõdéshez társul annak a tudata, hogy mindez nem emberi érdem, hanem Isten hûségének jele, aki erõsebb az emberi gyengeségnél és bûnöknél, amelyeket ünnepélyesen meghallottunk Isten és az emberek elõtt az idei nagyböjt kezdetén. A katolikus egyház szenved — amint ezt a dokumentum írja — amiatt, hogy az üdvösség értékes elemeit tartalmazó egyes egyházak és egyházi közösségek nincsenek vele egységben. A dokumentum ismételten kifejezésre juttatja ugyanazt a szenvedélyes ökumenizmust, amely „Ut unum sint” kezdetû enciklika alapja. VR/MK

Tekintse meg archívumunkat!