 |
 |
 |
 |
2000.
október 15. |
...nem
új jövevények vagyunk a keresztény Európában, sem Rómában, ahol
a világegyház szíve dobog...
|
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
Egyházkarnagy halálára Mindössze egy évvel lépte túl a negyvenet. 13 éves korától a szent zene üzenete énekelt a lelkében, az a „szent őrület”, melyet még a II-III. századi teológusok, egyházatyák vallottak az imádságos szív gyöngyének, kétszeres megvallásnak. A még közeliek Jézus korához, és jól tudták, mit jelentett a Mesternek a zsoltár, s hogy Róla már életében himnuszok születtek. Ősi, tiszta forráshoz hajolt le naponként Bánkuti Gábor, akit most siratunk, hiszen eggyel kevesebb a musica sacra által a lélek szomjúságának csillapítója... Személyes kapcsolatunk is a zenében rejlett. Vidéken műsorvezetője voltam kórusának, templomban, ahol annyi szívvel hangzott Palestrina, Bach, Vivaldi és sokan a nagy korszakokból. Hirtelen ment el, három gyereket, feleséget kellett elhagynia, a kapucinus atyák kórusát, barátokat, ismerősöket a még általa alapított Szent József énekkarból. A földi teret, ahol minden igazi szolgálattá válik, ha Istenre irányul gondolat, tekintet. Legutóbb Händel Messiása zengett a vezényletével, amikor láttam az arcát. Mintha azt mondta volna közben: „Életem Istene, veled akarok beszélni... Mert létezhet-e valami, aminek nem nálad, a Te Szellemedben és a Te szívedben lenne már öröktől fogva otthona és végső alapja?” A folytatást: a feleletet az a pár hónap adta meg, ami azután még megadatott neki, továbbra is a szent zene jegyében. Hangok, szólamok közül szólította el őt a Teremtője szeptember 28-án, mi pedig ne szűnjünk meg érte fohászkodni: „Örök fény, jöjj, siess, hajolj le a szegényhez.” S tedd teljessé immár el nem múló életét. Temetése október 13-án 12,45 órakor volt a Farkasréti temetőben. (tóth)
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
