 |
 |
 |
 |
2000.
október 15. |
...nem
új jövevények vagyunk a keresztény Európában, sem Rómában, ahol
a világegyház szíve dobog...
|
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
A vértelen vértanúk egyike Patakfalvy György 1919. április 27-én született Salgótarjánban, szülei harmadik gyermekeként. Érettségi után egy évig orvostanhallgató volt, majd 1948 szeptemberében az „Úr Jézus magvetői” közé lépett, és beköltözött a kőszegi missziós rendházba, az Isteni Ige Társaságának tagja lett. Élete célja és legfőbb vágya: a hittérítés volt Jézus szeretetével, itthon és Kínában. Tanulmányait a Kőszegi Szent Imre Missziós Szemináriumban végezte. Levelében egy szentképen így ír szüleinek és nővérének: „Krisztus az, aki a világból kiragadott Gézát és engem, kinek szolgálatába örömmel állottunk. Nagyon szeret ő minket, ezért hívott el.” 1950. július 16-án az ÁVO emberei elhurcolták a kőszegi Szent Imre Missziós Szeminárium hallgatóit. A kínzás eszközeiben nem válogattak. Először Nyírbátorban egy régi épület alagsorában helyezték el őket, majd Jászberényben. Ellátásukról nem gondoskodtak, a lakosság titokban juttatott nekik élelmet az ablakon keresztül. Már ekkor jelentkeztek fejfájásai, de nem tulajdonított jelentőséget neki. A megfélemlített rendtagokat főleg lelkileg terrorizálták. Farkas Antal ma is élő verbita testvér hivatalos nyilatkozatában és Surányi Tibor, aki a rend felbomlása után orvos lett, nyilatkozatában részletesen leírják a fogva tartás körülményeit. Egy szentképen ezt írja Géza bátyjának: „Könyörgöm mindenkor nézd a drága hófehér kenyeret, az Úr Jézust! Kimondhatatlan boldogság. Ima! Ima! Ima! Ha az életembe kerül is, érdemes szentül élni.” A Magyar Püspöki Karral történt „megállapodás” után, 1950. szeptember 8-án szabadlábra helyezték őket. Még ezen a napon letették a fogadalmat akik a rendben maradtak, köztük Patakfalvy György is. Mivel a rendet feloszlatták, 1950. október 14-étől a Római Katolikus Hittudományi Akadémián folytatta — súlyos betegen — tanulmányait 1951 júniusáig. Tanult görögül, héberül, latinul, németül. Missziológiából kitűnő volt. A zaklatása továbbra is folytatódott, ez kiterjedt még a szülőkre, testvérekre, rokonokra, barátokra is. A fogva tartás és az azt követő zaklatások fokozatosan Patakfalvy György lelki és testi összeomlásához vezettek. 1951. június 17-én gyakori súlyos fejfájásai miatt orvosi ápolásra szorult, és hazautazott a szüleihez Zagyvarónára. Négy éven át otthon, a balassagyarmati és a budapesti elmegyógyintézetben kezelték — állapota azonban egyre romlott. Agydaganatra gyanakodva megoperálták, de daganatot nem találtak. Az elszenvedett testi, lelki megpróbáltatások aláásták egészségét: vértelen vértanú halált halt a balassagyarmati zárt elmeosztályon 1955. június 4-én. Halálának napján a templom fala közelében egy fűkereszt volt látható — Kapás Endre az akkori plébános is látta sok emberrel együtt, sokan még ma is emlékeznek rá. Patakfalvy György nem alkotott semmi nagyot, „csak” a végsőkig kitartott hitében. Egy olyan világban, amelyben éppen az volt a cél, hogy a hit magvait is kiirtsák az emberi szívekből. Egy volt ő a hatalom a sok áldozata közül, egy vér nélküli vértanú, akire tisztelettel és megbecsüléssel emlékezünk. B. Szilvia
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
