Nagy Anna

láttam a kezedet
láttam a lábadat
előttem léptél a csónakba
láttam a válladat
fölötte néztél rám
láttam a szemedet
magadhoz hívtál
láttam magamat
mellém ültél a padra
láttam a szememet
figyelted arcomat
láttam a vállamat
rátetted a kezed
láttam a lábamat
hozzám ért a térded
láttam a kezemet
evezőt markoltam
intettél Uram
irány a túlsó part!

Mint kő, bezártam éltem,
és parancs jött, lépjek ki onnan,
és a kőbe íródott mozdulatban
éltem a tehetetlenség szégyenében.

Ha leírom, kiszabadulok, gondoltam,
és a sötétben imákat mormoltam,
és meglazult a lián, felnéztem,
és láttam magam Uram tekintetében.

„Anya, lépj ki a fényre!”
Szólított lányom, Emese, megértve,
hogy nem látom tisztán,

merre, hová, csak ki innen,
egy mozdulat kell, valaki intsen,
s kiszabadítasz, más utam nincs már.

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu