 |
 |
 |
 |
2000.
október 15. |
...nem
új jövevények vagyunk a keresztény Európában, sem Rómában, ahol
a világegyház szíve dobog...
|
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
Káplánunkra emlékezünk „...mert hosszú volt és meredek az út, s magányos,sötét tájon vitt keresztül. Ím: dalt fakasztott ajkamon, és lámpást adott kezembe az Úr.” * * * Mi Atyánk! Olyan jó ezt a szót kimondani, elmélkedni róla, tudni, hogy szeretsz minket. És valóban szeretsz minket Urunk, múlt év Űko]szeptemberében lámpást küldtél ebbe a szomorú, szeretetlen városba. Ez a lámpás csendben világítani kezdett, fénye lassan bevilágította templomunkat, az egyházközséget, a Karancs völgyét. Szerényen, de fáradhatatlanul gyűjtötte számodra a lelkeket. Ez a lámpás most máshol világít, tudjuk, ott is nagy szükség van rá. Kérünk, Urunk áldd meg ezt a lámpást, töltsd meg a te szereteted olajával, hogy messze világítson, fényében sok ember rád találjon. Köszönjük neked Lédeczi Dénes atyát, mert ő volt a mi lámpásunk. A salgótarjáni főplébánia hívei
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
