|
Hálaadás Dauner János szalézi szerzetesként szerzett biológia-földrajz szakos tanári diplomát, de a szerzetesrendek feloszlatása miatt csak egy évig taníthatott. Zenei képzettsége jóvoltából kántorként tudott az egyházban dolgozni. Kispest-Wekerle-telepen élénk zenei életet alakított ki, majd 1975-ben hatvan évesen nyugdíjba került.
Ekkor hívta őt az Egyetemi templomba Khirer Vilmos atya, a szeminárium akkori vicerektora. Közösen hozták létre a gyermekek kórusát. A kezdeti hat-hét fővel induló csoport gyorsan gyarapodott létszámban, valamint hittanos és zenei műveltségben. Csodálatos nagy családdá formálódott a Don Bosco Ifjúsági Ének- és Zenekar. Megtanította a gyermekeket és az ifjakat a liturgia és a szent zene szeretetére. Úgy nőttek fel az oltár mellett, hogy szinte észrevétlenül belenőttek a szolgálat lelkületébe: pontosságot, önfegyelmet, alkalmazkodni tudást tanultak. Megszólaltatták a közös erőfeszítés gyümölcseként a liturgikus zene legnagyszerűbb darabjait. Közben beleépültek az egyház szentségi életébe a hittanok és a lelkigyakorlatok által. S mindnyájan kialakíthattak egy keresztény baráti kört a kirándulások és táborozások jóvoltából. Néhány papi és szerzetesi hivatás is kibontakozott e közösségből, és igen sok elkötelezett keresztény házasság. Öt éve, a nyolcvanéves kort elérve Dauner János bácsi átadta az általa kinevelt zenészeknek és áldozatos szervezőknek a kórus tényleges irányítását (ifj. Benyus Sándor, Bakonyiné Marton Katalin, Újvári Csaba, Gábor Miklós stb.) de a nagyobb rendezvényekre nem csak hogy elmegy, hanem egy-egy szám erejéig ismét kézbe veszi a karmesteri pálcát. Így történt október 7-én is, amikor Khirer Vilmos atyával koncelebrálva hálát adott az elmúlt huszonöt évért. Közösen köszönték meg az Úrnak a sok áldást, s azért imádkoztak az egyházzenei hangversenynyel zárult hálaadó szentmisén, hogy Don Bosco nevelési elvei még sok gyümölcsöt teremjenek a kórus mostani és majdani tagjai által. -iz-
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|