 |
 |
 |
 |
2000.
október 15. |
...nem
új jövevények vagyunk a keresztény Európában, sem Rómában, ahol
a világegyház szíve dobog...
|
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
Hittanárnak lenni — nem csak egy szakma... Huber Buchinger professzor hitről, hivatásról, képzésről Munkája: a pedagógus- és teológus-képzés. Habilitációs dolgozata a bajorországi iskolakutatást tárgyalja. 1968-ban megalakult a passaui egyetem, ahol 1980 óta a tanárképzés irányítója. Huszonhat hallgatóval kezdték a munkát. Az egyetemi hallgatók száma akkor hatszáz volt. Címzetes tanára a Vitéz János Tanítóképzőnek. Hogyan került kapcsolatba az esztergomi Vitéz János Római Katolikus Tanítóképzővel? — 1990-ben Bonnból, a külügyi hivataltól kérdés érkezett hozzám: kapcsolatba lépnénk-e az esztergomi főiskolával? Megkezdődött az ismerkedés, 1994-ben kilenc hallgató Passauban tanult, tapasztalatokat szerzett, s azóta folyamatos az egyetem és a főiskola együttműködése, a kölcsönös látogatás. A tanárképzés rendkívül fontos, meghatározó: a keresztény szellemű főiskolákon, egyetemeken a kétezer éves örökség integrálása... — Passauban is jelentkezett a gond: hittanári képzésre kevesen jelentkeztek, egyes iskolákba nem jutott minden esetben hitoktató, mivel a keresztény nevelés kezdetben a Biblia ismeretére szorítkozott csupán. Átfogó ismeretekre volt szükség, hogy a leendő tanárok az iskolákban minden területen a keresztény világképet formálják majd. Ez valamennyi tanárra vonatkozik? — Nálunk más a képzési forma, mint Magyarországon. A hallgató négy szakot választ, egy — mi így nevezzük — tanítási tárgyat és négy pedagógiait. Ő maga döntheti el, hogy tanítási tárgyként tanulja a hitismereteket, vagy a többi közé sorolja, azonban a püspöktől minden esetben megkapja a jogosítványt (missio canonica), hogy az iskolában alsó és felső tagozaton hittant tanítson. Milyen az érdeklődés a hitoktatás iránt? Van-e megfelelő hivatástudatuk a jelentkezőknek? — A tanulmányok megkezdése előtt intenzív felvilágosítást, sok ismeretet, tapasztalatot kapnak a hallgatók a szakokról. Amikor valaki a hitoktatást választja, elmondják neki: nem csupán egyfajta szakmáról van szó, hanem elsősorban hivatásról-küldetésről. Létszámuk? — Az egyetemi képzésben egy ideig „egy sínen fut” a hitoktatói szak a teológiaival, a papképzéssel. A hallgatók húsz százaléka választja a hitoktatói szakot. Most a bajor régióban nincs gondunk, valamennyi iskolába küldünk hitoktatót. Másutt hiánnyal küzdenek. Az oka? — A szülők egyféle rangsort állítanak fel gyermekeiknek a tantárgyakból. Választhatják a hittant, néhány év múlva viszont áttérhetnek valamiféle etikára, ami elég sok gondot okoz katolikus és evangélikus környezetben is. A katolikus vallásgyakorlók körében sajnos van visszalépés. Ugyanakkor el kell mondanom, hogy a mennyiségi csökkenést ellensúlyozza a minőségi: aki komolyan kitart a kereszténységben, intenzívebben, vállalkozóbb szellemben tesz tanúságot, a hittan számára élet és erő. Gyakran idézik Max Jacob, a francia író, politikus mondását: „A jövő század vagy vallásos lesz vagy eltűnik.” — A vallásgyakorlók száma bár sajnálatosan fogy, megmarad a kovász, hiszen az ember kereső lény, és a hit sok mindenre választ ad. Fix pont az életben... Keresztény pedagógussal: Pestalozzival foglalkozik, aki 1827-ben halt meg, Svájcban. Egyik magyar „tanítványa” Brunszwik Teréz, akinek emlékét óvodák, s Martonvásár őrzik... — Jelenlegi magyarországi utamon jártam Martonvásáron. Percekig álltam a dokumentumok előtt, amelyek Beethoven és a család barátságára utalnak a kastélyban. Európa műveltségében az egyik központi hely ez. Pestalozzi nagyon közel áll hozzám, kutatásaim a kiváló pedagógus és Magyarország kapcsolatára terjednek, s ha lehetséges, erről fogok jövőre előadást tartani Esztergomban. Tóth Sándor
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
A
passaui katolikus egyetemen az általános iskolai tanárképzés vezetője.
Katolikus pedagógiai főiskolán tanult, majd Bajorországban tanárként kezdte
a pályáját — kisegítő iskolában: tanulási, magatartási nehézségekkel küszködő
gyerekek közt. Bevallása szerint pedagógiai munkájának leggyümölcsözőbb
két éve volt ez az időszak. Aztán másfél évtizedig általános iskolában
tanított, majd Regensburgban általános pedagógiát, didaktikát, szociológiát,
pedagógiatörténetet hallgatott az egyetemen — kiváló jezsuita professzor
vezetésével. Disszertációját a bajor iskolarendszer 1945-1970 közötti
időszakának kutatási eredményeiből írta, amelyet különdíjjal jutalmaztak,
majd meghívták az egyetemre. 
