Új HANG

(Gyermekkor)

Rövid haragú vagyok, csendes templomi estéken gondoktól mentessé válik Istenhez való viszonyom.

Nem perlekedem Vele, nem vagyok felháborodva vélt vagy valós döntésein, közvetlen némaságán. Gyermekké tesz ismét: a kezéből s a kezében látom életemet, a világot, amelyet szenvedésével teremtett nekem. Eszem, s az ízben Őt érzem, s ha iszom, a sörben, s a vízben Ő oltja szomjamat. A világot látom.

Beszél hozzám, a fejem fájásával, a térdem szaggatásával, ha viszket a karom, Ő szól hozzám. Ha fáradt vagyok üzen, s amikor fürge leszek fülembe suttogja parancsát. A szarkalábakat majd Ő írja szemem köré, míg vesémben, s a a földön köveket épít és old. Értem mindent teremt, értem mindent mozgat. Minden csak értünk, a mi épülő-szépülő szerelmünkért van.

Ritka pillanatok ezek, amikor így érzem Őt, s ismétlem gyermekiek. Négy-öt éves koromban tapasztaltam talán hasonlót, amikor a balatonalmádi templom freskóiban gyönyörködtem. Aranyszőke, vérszegény fiúcska voltam, s úgy hittem, Isten jobban szereti, ha Jézusnak, vagy Jézuskának hívják. Jézus szép volt azokon a falfestményeken, szép és vézna, mint én, s nem akarta, hogy Istennek szólítsák. Azt képzeltem, hamar elfárad és gyakran betegeskedik, minden nyavalyát elkap a „fájdalmak férfija”, s ha lázas, vagy a torka fáj, mézes teát adnak neki.

Akkoriban naponta történtek velem csodák, nagyrészüket — sajnos —már régen elfelejtettem. Titkos szobák, bútorok, emberek keletkeznek, s tűnnek el egyik napról a másikra, egyetlen ritka, szép kavicsomat másnap két „példányban” is megtaláltam szobám két végpontján.

Nem vagyok egyedül ezekkel a csodákkal. Emlékszem néhány beszélgetésfoszlányra, amikor társaim is hasonló dolgokról meséltek.

Négy-ötéves koromban Isten, azaz Jézus mintha a családunk tagja lett volna. Mindennapi élmény volt. Mögötte óvatos, görbe léptekkel beevickélt életembe, s a szívembe a bal lator is.

Pethő Tibor

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu