 |
 |
 |
 |
2000.
október 15. |
...nem
új jövevények vagyunk a keresztény Európában, sem Rómában, ahol
a világegyház szíve dobog...
|
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
Egyházi növénygyűjtemény Főpapok kedvtelése Most induló sorozatunkban olyan dísz- és gyógynövényeket mutatunk be, amelyek jellemzőek voltak a szerzetesek által betelepített kolostorkertekre, de szó lesz ritkaságokat gyűjtő főpapokról is. Kezdjük a sort a hajdani egri püspökkert büszkeségével, a narancs- és citromültetvénnyel. Ki ne szeretne ma is egy-egy édes illatot árasztó citrom-, narancs- vagy mandarinfát a magáénak tudni? Hát még ha a fa gyümölcsöt is érlel... Nem kell ahhoz dúsgazdagnak lenni, hogy e nemes növények bármelyike odahaza a lakásban vagy a verandán lakótársunkká váljék. A citrusfélék nevelése úgy kezdődik, hogy az ember elveti a gyümölcsből kiszedett friss magokat. Tőzeg, homok és kertiföld keverékében, a cserepet meleg és világos helyen tartva, hamarosan kibújnak az üde zöld magoncok. Amint növekedésnek indulnak, át kell ültetni külön-külön cserepekbe, és tavasztól őszig a szabadban nevelni. Télen kerüljön világos, fűtött verandára vagy hűvös szobába. A vetés utáni második évben, amikor a szár átmérője eléri a ceruzavastagságot, be kell oltani vagy szemezni nemes ággal: a citrusfélék ugyanis csak akkor virágoznak és teremnek, ha egy termő citrom, narancs, grépfrút vagy mandarin ágával nemesítik. Ez pedig némi érdeklődés után beszerezhető az ismeretségi körben. Lovas Katalin
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
A
mai Eger virággal teli közterein, kertjein meglátszik, hogy püspökei és
érsekei sokra becsülték a növényeket, hiszen legendás hírű volt a püspökkert
gazdag gyűjteménye. Rapaics Raymund leírása szerint Barkóczi Ferenc püspök
több száz narancs- és citromfával gazdagította a kertet, úgynevezett „oranzsáriumot”
létesített. A hatalmas télikertben illatozó narancsvirágok illata és az
„aranyalmák” látványa odavonzotta a város polgárságát. A püspöknek meg
is volt ehhez az anyagi háttere, mert már a XVI. században és ezután még
sokáig Eger volt az ország legnagyobb és leggazdagabb egyházmegyéje. A
XIX. század végéig az egri házasulandók a hagyományos rozmaringág helyett
citrom- és narancságakkal díszítették a magukat. 
