Gazdagság és Jézus követése

Az evangéliumok nem hagynak kétséget afelől, hogy Jézus többször, és igen nyomatékosan hívta fel hallgatói figyelmét a gazdagság veszélyeire. Tömör mondásokkal (Mt 6,19; Lk 6,20-24; 12,15) és hosszabb példabeszédekkel (Lk 12,16,21; 16,19-31) tudatosította, hogy a vagyon könynyen önzővé teszi az embert, s elzárja őt mind az Istentől, mind az embertársaktól. Emellett a gazdag annak a tévhitnek válhat áldozatává, hogy a földi javak halmozásával saját erejéből biztosíthatja életét. Így az ember „szíve” teljesen a vagyonhoz kötődik: gondolkodását és akaratát a bálványnyá vált vagyon gyűjtése határozza meg.

A mai evangéliumi részlet is a gazdagság témájával foglalkozik, de sajátos szempontból, a Krisztus-követéssel öszszefüggésben. A szakasz első felében a gazdag ifjú az örök életről kérdezi Jézust, aki először a parancsokra utal, de csak a tízparancsolat második tábláján szereplő, az embertársakra vonatkozó előírásokat sorolja fel. Ezzel nyilvánvalóan nem az Isten iránti kötelezettségeket értékeli le, hanem azt tudatosítja, amit a vallásos életre törekvő, de nagy vagyonnal bíró személyek könnyen elfelejtenek: az örök élet elnyeréséhez nem elegendők a vallásgyakorlatok (imádság, böjt, kultusz), hanem az embertársak megbecsülése, a társadalmi igazságosság, egyszóval a felebaráti szeretet gyakorlása is szükséges. Az Isten iránti elkötelezettség a legszorosabban összefügg a felebarát iránti elkötelezettséggel.

Amikor a gazdag kijelenti, hogy a parancsokat kora ifjúságától (13. életév) fogva megtartotta, Jézus megjegyzi: „Egynek vagy még híjával: menj, add el, amid van, s add a szegényeknek. Azután jöjj, kövess engem.” A hangsúly az utolsó mondaton, Jézus követésén van. Amit a gazdagnak a parancsokon túl az örök élet elnyeréséhez vállalni kellene, az a Krisztussal való teljes élet- és sorsközösség, a vele való együttműködés Isten országának munkálásában. A szegénység vállalása azonosulás a szegényen élő Jézussal, a rászorulóknak juttatott adomány pedig a szolgáló szeretet szép kifejezése. Fontos felfigyelni arra, hogy Jézus nemcsak a vagyontól való elszakadásra szólít fel, hanem a szegények megsegítésére is. A radikális lemondás a felebaráti szeretet radikális megnyilvánulásával van összekötve. A földi javakról való lemondás nem peszszimista világszemléletből fakadó cselekmény, hanem szabaddá válás Isten országának, vagyis az emberek üdvösségének munkálására.

A gazdag ifjú nem tudja vállalni az örök életet biztosító Krisztus-követést, mert nem tud elszakadni nagy vagyonától. A Jézusban megnyilvánuló isteni akarat és a „mammon” közül ő most a másodikat választja. Kudarcából kiindulva Jézus általános tanítást ad arról, hogy a gazdagok számára igen nehéz bejutni az Isten országába. Állítását szemléletes módon a tevéről és a tű fokáról szóló mondással támasztja alá. Jézus kedvelte a kiélezett beszédformákat, köztük a túlzó megfogalmazásokat. A szóban forgó mondás is közéjük tartozik: Palesztina legnagyobb állatát a legkisebb nyílással állítja szembe. Mivel a mondat valami lehetetlent fejez ki, az lehet a benyomásunk, hogy Jézus itt végérvényesen kizárja a gazdagokat az üdvösségből. Ám a mondás jellegéből következik, hogy nem szabad azt dogmatikai állításnak tekinteni. Jézus célja, hogy elgondolkodtasson, felrázzon és önvizsgálatra késztessen. Arra kíván rádöbbenteni, milyen komoly akadály a vagyon az üdvösség elérésében. Jézus közvetlen hallgatóinál éppen ez a hatás. Megdöbbenve kérdezik: „Akkor hát ki üdvözülhet?” A kérdés mögött az a gondolat áll, hogy bizonyos fokig mindenki kötődik az anyagi javakhoz. Válaszában Jézus Isten hatalmára hivatkozik. Isten képes a gazdag számára is megteremteni az üdvösség feltételét: képes őt megszabadítani az anyagi javak varázsától.

Az evangéliumi szakaszt olvasva felmerül a kérdés: vajon Jézus az örök élet feltételeként mindenkitől megkívánja az anyagi javaktól való teljes elszakadást? Az evangéliumi hagyomány alapján határozottan állíthatjuk, hogy nem. Ám az is túl egyszerű mondás lenne, ha Jézus kívánalmát csak meghatározott életállapotokra vonatkoztatnánk az alábbi formában: a tökéletességre törekvőknek teljes mértékben el kell szakadniuk a világ javaitól, az egyszerű keresztények viszont nyugodtan „kacérkodhatnak” velük. Jézus mindenkit követésre hív, és mindenkitől radikális döntést kíván. De hogy hol és milyen módon mutatkozik ez meg, azt nem lehet törvényileg szabályozni, és mindenkinek ugyanabban a formában előírni. Ugyanakkor azt is megfontolhatjuk, hogy a teljes szegénység önmagában még nem az üdvösség biztosítéka. Aki az anyagi világ megvetésétől vezérelve él szegényen, nem értette meg Jézus felszólításának értelmét. Jézus tanításának középpontja az Isten és a felebarát iránti szeretet. Mind az anyagi javak használata, mind pedig a róluk való esetleges teljes lemondás ennek függvényében kell, hogy történjék.

Kocsis Imre

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu