A lírai novellista: Szini Gyula

Krúdy kortársa volt; születési s halálozási évében is épp egy évvel járt előtte: (1876-1932). A Nyugat novellistái között a becsült újítók egyike, sokat vártak tőle. Igazi pesti író, életet a századfordulón nagyvárossá nőtt Budapesthez kötötte. Tájékozódása szerint a francia, angol irodalom volt iránytűje, a szimbolizmus, szecesszió korai hazai képviselője. Esszéi, fordításai is erről tanúskodnak: európai ízlésű munkássága serkentőn hatottak a megújuló magyar irodalomra.

Párizsi, londoni, római tanulmányútjáról termékeny kitekintéssel tért haza. Főképp indulása idején, első novellásköteteivel hívta föl magára a figyelmet. Ady, Kosztolányi, Schöpflin, Cholnoky Viktor megemlékezései saját hangú, nagy ígéretként szólnak róla. Igazi ihletője azonban a mese, a gyermekkorból magával hozott csodálatos elem varázsereje. Ezt érthetjük tetten legkülönb novelláiban, a világra ráámuló kisfiú érzékenységét, megsejtését a felnőtt világ titkainak. „A bábsütő”, „A rózsaszínű hó”, a „Trilibi” szűkre fogott lapjain sikerült maradéktalanul megteremtenie elbeszélő művészete legkarakteresebb darabjait. Ezekben a novelláiban valóság, történelem és képzelet ösztönös, bravúros egyensúlyával építi föl a gyermeki látásmód és lélekrajz különös, fojtott feszültségű történeteit.

Halk hangú, sosem végletes a mesemondása; a közönségestől távoli, rejtelmesen tiszta, naiv emberek sorsalakulása a költészet érzékenységétől nemesedik meg. Nincsenek crescendói, a köznapi életben lefolyó jelenetek ebben a félálom-hangulatban játszódnak. A világban végbemenő nagy események egy-egy félreeső falucskában élő alakok, vagy a nagyvárosi házak folyosóin, szobáiban felnövő gyermekek képzeletében csapódnak le, mintegy mellékszíntéren. De az élmény, az ösztönös fölismerés finom, késleltetett hatással formálódik bennük megértéssé. Ez a lírai hangulat, az előadásmód szinte zenei aláfestése talán a Szini-novellák legmaradandóbb emléke az olvasóban.

Legtöbbjük hat-nyolc oldalas írás, már az első mondatban világosan kirajzolódik az alaphelyzet, a figurák alakja, környezete, majd az esemény jól tagolt szerkezete, s a befejezés inkább elhalkul, mintsem lezárul, hiszen a résztvevőkkel csupán megtörténik valami, ritkán az ő cselekvésük. Drámai vég helyett elégikus visszhang támad nyomukban.

Kosztolányi Dezső így ír róla: „Néha csaknem olyan, mint egy bölcs. Máskor szeretetre méltó fantaszta. Sokszor lírikus. De mindig író... Ő az alkonyi lelkek, a fáradt, finom vágyak költője. Az embert egy szó jellemzi: ő az álmodozó.”

Kenyerét hírlapíróként kereste, majd termékenységében bízva, a teljes kötetlenséget választotta. De igazi formája az egyetlen lélegzetre elmondott történet, s így regényei már nem hozták meg a sikert s a velejáró népszerűséget számára. Színműírással is próbálkozott, „Ikercsillag” című egyfelvonásosán kívül azonban más drámáját nem adták elő.

Első novellásköteteinek újdonsága, a gyermeki érzékelés és ösztönvilág, akkor, a huszadik század elején, valóban az érdeklődés középpontjában volt, csakhamar rákaptak a nála robusztusabb, harsányabb írók, hogy tovább fejlesszék Szini kezdeményezését. Ő, műfaji adottságainál fogva sem tágíthatta körét. Hangot sem válthatott, hogy nyersebb, brutálisabb témákhoz nyúlva igazodjék a korszerű, mind vaskosabb igényű korízléshez.

A szállítandó naprakész cikkek, tárcák, fordítások hajszájában a sebes futású toll is ritkábban talál rá a neki való ösvényre. A szakadatlan munka irama kikezdi szervezetét is. Több és nyugodtabb idő kellett volna hozzá, hogy megérlelje, amit az évek során összegyűjtött.

Rosszul gazdálkodott a tehetségével? Vagy osztoznia kellett azoknak a művészeknek sorsában, akik korán érnek önmaguk zenitjére, s aztán már lefelé hajlik útjuk? Vagy már életükben előzi meg őket az új ízlésáramlat? Ilyesmit sejt meg 1963-as, tüzetes, szép tanulmányában a nemrég eltávozott irodalomtörténész, Vargha Kálmán, amikor így summázza Szini Gyula pályaképét:

„Elmondhatjuk, hogy ami jelentős mozzanat történt irodalmunkban Szini feltűnése óta, az mindinkább háttérbe szorította igazi jelentőségét, semmint méltánylásra késztette volna utókorát. Hogy írásai közül mégis találunk több tucat olyan novellát, amelynek fénye nem fakult meg és a mai olvasó is örömét leli bennük, ez mégis Szini művészetének erejét és szépségét bizonyítja.”

Vidor Miklós

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu