|
Az imádság 11 szabálya Fulbert Steffensky hamburgi teológus az „Imprimatur” című folyóiratban keresztény tanácsokkal kívánta segíteni imaéletünket. Ilyesféleképp: 1. Határozzuk el magunkat, hogy újra kezdjük az imádkozás tanulását. Szerény elhatározásunk arra is szorítkozhat, hogy esténként például egy zsoltárt vagy egy imakönyvben talált esti imát mondunk. Vagy a Szentírásból néhány percig olvassunk és gondoljuk át. 2. Legyen ennek az imának megállapított ideje. Esetleg valamihez kötött ideje. 3. Legyen megszokott helye, illetve testhelyzete. Ne lefekvés után az ágyban. 4. Ne attól tegyük függővé az imánkat, hogy van-e rá időnk! 5. Az imát ne tekintsd „lelki fürdőnek”. Az ima sokszor jóleső, de máskor „munka”. Sőt néha unalmas és száraz. 6. Légy hálás Istennek, ha elhatározásodhoz sikerült — még ha kis hibával is — hűnek maradnod. 7. Az ima és elmélkedés nem napunk, életünk, munkánk átgondolása. Az más. Az ima csendes ráfigyelés Istenre. A Szentírás egy mondatán, a zsoltár egyik költői képén keresztül. Istenre csodálkozni örömünké válik. 8. Ami imádságod során megtetszik, írd ki utána a Szentírásból és tanuld meg kívülről. Napközben villamoson, buszon, a volánnál jusson eszedbe. 9. Ha sehogy se megy az ima egyik nap, akkor se fordítsd másra szokott idejét. Ha egyébre nem telik, legalább legyél nyugodt, csendes. 10. Ne légy türelmetlen magaddal szemben sem. Erőszakkal nem lehet imádkozni. 11. Soha se felejtsd Szent Pál szavát: „Gyöngeségünkben segítségünkre van a Lélek is, mert nem tudjuk, hogyan imádkozzunk helyesen. A Lélek azonban maga könyörög helyettünk szavakba nem foglalható sóhajtásokkal.” (Róm 8,26) R.P. |
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|